MTörv 4,32–34.39–40; Zsolt 33 (32); Róm 8,14–17; Mt 28,16–20
A pünkösdöt követő liturgikus idő a Szentháromság ünneplésével kezdődik; olyan misztériummal, mely a keresztény hit lényege: Isten egy, három személyben, Atya, Fiú és Szentlélek. A keresztények a világon mindenhol úgy kezdik imádságukat, hogy segítségül hívják az Atyát, a Fiút és a Szentlelket. Az egység és a közösség jele ez, ami mindenkit egyesít, kicsinyeket és nagyokat, a világ minden részén. A hitvallás – a közös hit megvallásának szövege – a vasárnapi eucharisztikus ünneplés középpontjába helyezi a misztériumot. Az ünnep azt sugallja, hogy a pünkösdkor megszületett Egyház első lépései a Szentháromság nevében történnek. Minden Istentől jön, határtalan szeretetének misztériumából, mely arra indította az Atyát, hogy saját Fiát küldje el minden nép üdvösségéért: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16) – mondja Jézus Nikodémusnak. A Zsidóknak írt levél szerzője erről a szeretetről beszél, Isten folyamatosan áradó szeretetéről: „Sokszor és sokféle módon szólt Isten hajdan az atyákhoz a prófétákban; ezekben a végső napokban Fiában szólt hozzánk” (Zsid 1,1–2). Jézus pedig a feltámadás után kiárasztotta a tanítványokra a Szentlelket, aki elvezeti majd őket a teljes igazságra.
Miközben a Szentháromság vasárnapja meghív, hogy ünnepeljük Isten határtalan szeretetét, abban is segít, hogy szemléljük az Egyházat, a hívek közösségét mint az Atya, a Fiú és a Szentlélek szeretetének gyümölcsét. A pünkösdi idő az Egyház ideje, annak a küldetésnek az ideje, hogy elvigyük az evangéliumot minden népnek. A hívek közössége arra hivatott, hogy mindennap véghez vigye azt, ami pünkösdkor történt. Azok a lángnyelvek nem tűntek el a naplementével. A bölcsesség igazi kincsét jelentik, amit az Úr a tanítványainak ajándékozott; a lángnyelvek heve vezesse őket, hogy egybegyűjtsék mindazokat, akik szétszóródtak és akik a világ urainak rabszolgái. Így ír Pál apostol a rómaiaknak: „Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét nyertétek el, általa kiáltjuk: Abba, Atya!”
A pünkösdből megszületik az Egyház, a nép Egyháza, mely világosan és új erővel beszéli a minden ember iránti szeretet nyelvét, a minden nép közötti béke nyelvét. A Szentháromság ünnepe emlékeztet minket rá, milyen sürgető a feladat, amit az Úr az Egyházára bíz. A Szentháromság ünnepe sürgető hívás, hogy adjuk át magunkat Isten dinamizmusának, és éljük az ő életét. Az Úr úgy valósítja meg az üdvösséget – mondja a II. vatikáni zsinat –, hogy maga köré gyűjti az embereket egy nagy, határtalan családban. Az üdvösség nem más, mint közösség Istennel és közösség az emberek között.
Imádság az Úr napján
