Izajás próféta emlékezete.
ApCsel 10,25–26.34–35.44–48; Zsolt 98 (97); 1Jn 4,7–10; Jn 15,9–17
Ebben a húsvéti időben a szentmise gyakran kínálja föl elmélkedésre János evangéliumából azt a beszédet, amit Jézus az utolsó vacsorán mondott tanítványainak. Ez a leghosszabb beszéd az evangéliumokban. Az Egyház részekre osztja, és úgy kínálja fel nekünk, hogy életben tartsa bennünk a húsvéti misztérium erejét. Jézus továbbfűzi a szőlőtő és a szőlővesszők allegóriáját, hogy megmutassa az apostoloknak, milyenfajta kapcsolatban kell lenniük vele: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők” – mondta. És hozzáteszi: „Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért.”
Ezzel a szeretettel szeret minket is. Újra és újra elismétli, hogy ő szeret elsőként, anélkül, hogy megérdemeltük volna. Maga János is emlékeztet erre első levelében: „A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeret minket, és elküldte a Fiát bűneinkért engesztelésül.” Erre a szeretetre kaptunk meghívást, ebben kell megmaradnunk, hogy körülvegyen bennünket. Jézus azt akarja, hogy jól értsük, ezért egyetlen parancsról beszél: „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket.” Az egyetlen parancs, hogy a tanítványok szeressék egymást. Azzal a szeretettel, amivel az Atya szereti a Fiút és a Fiú szereti a tanítványokat. Ez jelenti a teljességet: „Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek is, és teljes legyen az örömötök.” Jézus szeretete tele van örömmel, mert a húsvétból fakad.
Nem olyan szeretet, ami bezárkózik a saját kis világába. A húsvét az egész világ üdvösségét szolgálja. Ahogyan a szeretet is. Így van ez a kezdetektől fogva, így volt magában az Istenben: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen” (Jn 3,16). Ebből fakadóan sürgető szükség van rá, hogy továbbadjuk ezt a szeretetet, egészen a föld végső határáig, ahogy maga Jézus kérte az apostoloktól: „én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt.” A szeretetnek gyümölcsöket kell teremnie a világ számára. Ilyen a természete. Jézus ezért mondta nem sokkal korábban a tanítványoknak: „Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt” (Jn 13,35). A testvérek közötti szeretet – a testvériség, aminek megélésére, megízlelésére meghívást kaptunk – az az erő, mely megváltoztatja a világot.
Imádság az Úr napján