Mk 10,28–31 – Krisztus követésének jutalma
Péter szavai, aki az apostolok szószólójaként fordul Jézushoz, éppen ellentétes magatartást tükröznek, mint az evangéliumi gazdag ember története. Hiszen Jézus hívására a tanítványok hátrahagytak mindent és követték őt – mondják róluk az evangéliumok. Ilyennek írják le az első tanítványokat. Együtt alkotják azt a „mi”-t, melyet Péter használ a Jézushoz szóló kérdésében, mindannyiuk és minden kor tanítványai nevében. Péter kérdése alkalmat ad Jézusnak, hogy még jobban megmagyarázza, mit jelent követni őt. Tanítványnak lenni nem áldozat vagy veszteség egy egyébként gazdag és boldog élethez képest. Az Úr elmagyarázza Péternek, milyen gazdagságra tesznek szert, ha a követésére szegődnek: „százannyit” kapnak, mint amennyit elhagytak. Természetesen nem az élet mennyiségi, hanem minőségi szintjéről beszél. A „százannyi” annak a közösségnek a gazdagságát és jóságát jelenti, melybe a tanítvány bekerül. Ez a közösség azonban nyilvánvalóan nem birtok, nem tulajdon, hanem Isten ajándéka; család, melyben a tanítvány megszületik, ahová befogadják. Drága ajándék. Ebben a perspektívában gyökerestül kifordul a tanítványi lét és a keresztény élet individualista szemlélete. Az ember úgy válik tanítvánnyá, hogy befogadást nyer a hívők közösségébe: ahol együtt hallgatják az evangéliumot, megtörik az Eucharisztia kenyerét, szolgálják a szegényeket és testvéri szeretetben élnek. Az Egyház, a hívők közössége így válik minden tanítvány számára anyává, testvérré, otthonná. Jézus említi az üldöztetést, amit maga is megtapasztal. Ám az örökség, amit a földön kapunk, kiteljesedik majd a mennyben. „Az eljövendő világban pedig örök életet” kapunk – mondja Jézus. A vele való testvéri közösség soha nem ér véget, a halál sem tudja lerombolni.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
