Szent Mátyás apostol ünnepe (a világegyházban).
ApCsel 1,21–26 – Mátyás megválasztása
Ezen a napon Mátyás apostolra emlékezünk. Őt azért választották meg Jézus mennybemenetele után, hogy újra meglegyen a tizenkettő, mert ez a szám Izrael tizenkét törzsének felelt meg, vagyis a teljes választott népnek. E számban a teljesség és az üdvözülés egyetemessége iránti szenvedélyes vágy fejeződik ki, ami az első keresztény közösség legelső aggodalma volt. Az egyetemesség után való vágyakozást nem lehetett enyhíteni, még kevésbé elfojtani. Júdás árulása nem állhatta útját az evangélium szívében oly mélyen gyökerező egyetemesség vágyának. Jézus számára fontos, hogy minden embernek joga van megkapni a megváltás hírét, bármely nép tagja és bármely föld lakója legyen is. Az Egyháznak az a hivatása, hogy terjessze az evangéliumot, egészen a föld végső határáig. Ezért kellett az apostoloknak megválasztaniuk a tizenkettedik apostolt: egyetlen nép, egyetlen nemzet, egyetlen ember sem maradhat kívül az Egyház szeretetén, törődésén. Természetesen nem lehetett akárkit megválasztani. Ezért állapítják meg rögtön a választás feltételeit: a kiválasztottnak együtt kellett élnie Jézussal, hallania, látnia kellett őt, meg kellett érintenie, követnie kellett, vagyis valódi szemtanúnak kellett lennie. A hagyomány szerint Mátyás egyike volt a hetvenkét tanítványnak. Az ambroziánus liturgia prefációja így énekel: „Hogy teljes legyen az apostolok létszáma, különleges szeretettel tekintettél Mátyásra, aki Krisztusod és misztériumai nyomába szegődött. Hangja egyesült az Úr másik tizenegy tanújának hangjával, és elvitte a világba a hírt, hogy a názáreti Jézus valóban feltámadt, és az emberek előtt megnyílt a mennyek országa.” Mátyás személyében megláthatjuk minden idők tanítványát. Minden tanítványra rá van bízva, hogy gondoskodjon a közösségről.
Imádság az apostolokkal
