Mt 5,20–26 – Menj, előbb békülj ki
embertársaddal
„Ha
igazságotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juttok be a
mennyek országába.” Isten igazságossága üdvösség, és nem ítélet; határtalan
szeretet, nem egyenlő részeket oszt, mint az emberi igazságosság. Az
igazságosságnak ez az új felfogása a feltétele annak, hogy bemenjünk Isten
országába. Jézus itt nem újabb esettanulmányt, nem újfajta ítélkezési
gyakorlatot javasol, hanem az emberi kapcsolatok új felfogását ajánlja: a
szeretet teszi őket szilárddá, erőssé, hatékonnyá. Ebben a szeretetben
teljesedik be a Törvény és az igazságosság. A negatív, tiltást kifejező
parancsból át kell lépni a viszonzást nem váró szeretet pozitív felfogásába.
Jézus számára és tanítványai számára nem léteznek ellenségek. Az ingyenes,
viszonzást nem váró szeretet a Törvény és a Törvény betartásának csúcspontja.
A szeretet olyan hatalmas érték, hogy szükség esetén még a vallási
szertartást is félbe kell szakítani: „Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron
felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy embertársadnak valami panasza van
ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki
embertársaddal, aztán térj vissza, és ajánld fel ajándékodat.” Az irgalom
többet ér az áldozatnál; a szertartás mint az Istennel való kapcsolat jele
elválaszthatatlan az emberek közötti szeretetkapcsolattól, különösen a
szegények iránti szeretettől. Különleges jellemzője ez az evangéliumnak, amit
soha nem szabad figyelmen kívül hagyni. Jézus a megfizetendő tartozás vagy
hitel példáját is idézi. Biztat, próbáljunk megegyezni, anélkül hogy bíróhoz
kellene fordulnunk. A tanítványok közösségében a testvériségnek és a mások
iránti szeretetnek kell felülkerekednie. Vissza kell szorítani a saját énünk és
érdekeink szolgálatában álló egocentrikus ösztönt, mely a testvéri kapcsolatok
összeomlásához vezet. Jézus arra buzdít, hogy tápláljuk a testvéreink iránti
szeretetet, és adjunk teret a kiengesztelődésnek, legyőzve a közönyt és a
szembenállás logikáját.
Imádság az Egyházért
