Szent Bonifác (†754) vértanú püspök emlékezete: a mai Németország területén hirdette az evangéliumot, az Eucharisztia bemutatása közben ölték meg.
Mk 12,41–44 – A szegény asszony két fillérje
Jézus még mindig a templomban időzik, körülveszik a tanítványok. Talán fáradt az egész napos intenzív tevékenység után, ezért leül a lépcsőre, ami a nők udvarából az izraeliták udvarába vezetett. Innen jól látta, mi történik a kincseskamra előtt, melynek külső falán repedések voltak, a zarándokok itt bedobhatták adományaikat; ezek egy része arra szolgált, hogy megsegítsék a szegényeket. Sok gazdag bőséges adományt dobott be. Akkor a perselyhez indult egy szegény özvegyasszony. Senki nem figyel rá, ahogy ma is sokan minden fenntartás nélkül magukra hagyják az időseket. Ám Jézus nagy figyelemmel tekint rá és látja, hogy az alamizsnásperselybe bedob két fillért, ami egy garasnak a fele volt. Jézust megrendíti ennek az özvegynek a gesztusa, tekintetéből kitűnik, milyen nagy lélekről árulkodik ez. Ha mai világunkra gondolunk, ahol a piac diktálja a törvényeket, látjuk: egészen más ez a tekintet, mint a mai embereké, akik aszerint értékelik a másikat, mennyit birtokol. Érvényes ez az adakozásra is. Sokan semmibe veszik, mert nem old meg semmit. Sőt, vannak olyanok, nem is kevesen, akik károsnak tartják az adakozást. Milyen távol vagyunk az evangéliumtól! Jézus, aki a szívekben rejlő gondolatokat és érzéseket fürkészi, ezt a szegény özvegyet látva, aki két aprópénzt dob be a perselybe, példaként állítja mindenki elé. Magasztalja lelki nagyságát, nagylelkűségét: „mindent odaadott”, semmit nem tartott meg magának. Ez a szegény özvegy, aki védtelen egy keményen ítélkező társadalomban, Jézus számára életpélda minden idők tanítványai számára. Ma is azt tanítja: senki nem annyira szegény, hogy ne tudna segítene a nála is szegényebbeken.
Előesti imádság
