A Santa Maria in Trastevere bazilikában a békéért imádkoznak.
Mt 7,1–5 – Ne ítélj, hogy ne ítéltess
Jézus arra figyelmezteti a tanítványokat, hogy ne ítélkezzenek. Egyszerű oka van: így fölöttük sem mondanak ítéletet. Az „ítélkezés” kifejezés itt negatív jelentésében szerepel: elítélés. Jézus kijelentése világos – és súlyos, mert az utolsó ítéletre is vonatkozik: Isten ugyanúgy ítél meg bennünket, ahogyan mi ítélünk meg másokat. Aki nagylelkű és könyörületes ítéletre vár, maga is nagylelkűen és könyörületesen kell hogy megítélje testvéreit. És ez fordítva is igaz: aki érzéketlenül vagy egyenesen rosszindulatúan mond ítéletet, ugyanilyen elbánásra számíthat Istentől. Jézus szigorának az oka abban áll, hogy ha végleges ítéletet mondunk egy ember fölött, azzal elvetünk minden reményt, hogy megváltozhat. Istennek mások a gondolatai: „nem lelem kedvemet az istentelen halálában. Inkább annak örülök, ha az istentelen letér útjáról, és él.” (Ez 33,11) Jézus leszáll az emberi lélek mélyére, kiirtani belőle azt a szokást, hogy megbocsátók vagyunk magunkkal szemben, és kemények másokkal. Isten országában az emberek nem ítélik el egymást, Isten bőséges mértéke uralkodik. Jézus érzékletes képpel leplezi le azt az erőszakos szokást, hogy elítélünk másokat, mert „szálka” van a szemükben, és közben elviseljük a „gerendát” a saját szemünkben. Az ítélkezésre való hajlam olyan lélekből fakad, aki nem lát mást, csak a saját énjét. Az evangélium minden tanítványtól kéri, legyen figyelmes a másik iránt, szeretettel forduljon felé, és ezt követheti az ítélet, annak érdekében, hogy a másik növekedhessen Jézus követésében. A másik elítélését el kell kerülni; de szükség van a megkülönböztetés képességére, kölcsönösen segítve egymást, hogy növekedjünk Jézus megismerésében, a testvéri szeretetben és az evangéliumi küldetésben. A testvéri feddés szeretetből fakad, nem pedig érdektelenségből. Jézus azt kéri tőlünk, segítsük egymást az evangélium útján úgy, hogy szeretjük egymást, és mindenkinek közvetítjük az ő szeretetét.
Imádság a békéért
