Szent Barnabás apostol emlékezete: Pál
útitársa Antiochiában és első apostoli útján.
Jn
19,31–37 – A lándzsadöfés
Az
Egyház ezen a napon Jézus Szentséges Szívét ünnepli. Bár nem régi liturgikus
ünnepről van szó, gyökerei a kereszténység szívéig nyúlnak. A szentmise
prefációja arra hív, hogy szemléljük Jézus szeretetének misztériumát, mintha
meg akarná mutatni annak mély értelmét: „Ő csodálatos szeretetből életét
áldozta, s a keresztfán magasba emelve odaadta önmagát értünk; majd vér és víz
ömlött sebhelyéből, mely átszúrt oldalán nyílott, hogy onnét jöjjenek létre a
szentségek, melyekkel Egyházát élteti, és mindenki vonzódjék az Üdvözítő
feltárt Szívéhez, mindig örömmel merítve az élet vizéből, melyet az üdvösség
forrása bőséggel áraszt.” A szentmise úgy énekli meg Jézus szívét, mint az
üdvösség forrását. János írja: „az egyik katona oldalába döfte a lándzsáját. Nyomban
vér és víz folyt belőle.” Ez a liturgikus emlékezet meghívás számunkra, hogy figyelmünket
annak a szívnek a misztériumára fordítsuk, mely sírt, gyengéd volt,
szenvedéllyel telt meg, de soha nem önmagáért, hanem mindig másokért. Senkit
nem részesített előnyben, kivéve a szegényeket, a legkisebbeket, a leggyöngébbeket,
a bűnösöket. Nem olyan szív, mint a mi szívünk, mely gyakran kőből van,
érzéketlen még az ilyen nagy szeretet láttán is. Ennek a szívnek az
együttérzéséből, megrendüléséből indult ki Jézus nyilvános működése. Máté azt
írja, hogy Galilea városait, falvait járva Jézus szíve megesett a tömegeken,
akik hozzá mentek, mert fáradtak és kimerültek voltak, mint a pásztor nélküli
juhok (Mt 9,36). Elkezdte összegyűjteni őket, gondoskodni róluk. Jézussal
elérkezett végre a Jó Pásztor, akiről Ezekiel próféta beszélt: „Nézzétek, magam
gondoskodom nyájamról és magam ügyelek rájuk. Amint a pásztor szemlét tart
nyája fölött, amikor elszéledt juhai között van, én is szemlét tartok juhaim
fölött, amelyek azon a napon szétszóródtak. Visszahozom őket mindenünnen.” (Ez
34,11–12) János evangéliuma arra hív, szegezzük tekintetünket a Keresztrefeszítettre,
arra a szívre, mely hagyta, átszúrják értünk, hogy újra erőt adjon az
embereknek a szeretetre.
A Szent Kereszt imádsága
