Ez 17,22–24; Zsolt 92 (91); 2Kor 5,6–10;
Mk 4,26–34
Jézus
a magvetéshez hasonlítja Isten országát: „Isten országa olyan, mint az az
ember, aki magot vet a földbe.” Amikor véget ér a vetés, a földműves türelmesen
vár és nem aggódik túl sokat azon, mikor jön el az aratás ideje. A föld
magától (a görög szöveg úgy fogalmaz, hogy „automaté”, azaz automatikusan) hoz
termést. Jézus nem a földműves munkájáról beszél, hanem arról a munkáról, amit
a mag önerejéből elvégez a vetés idejétől a beérésig, anélkül hogy a földműves
közbelépne. Jézus ezzel a képpel bátorítani szeretné a hallgatóságot. Talán –
gondolják a szöveget tanulmányozó kutatók – el kell gondolkodnunk azon, milyen
volt az a keresztény közösség, amelyikhez Márk beszélt, a római közösség, mely
nehéz időket élt meg, üldöztetésben is volt része. És azok az első római hívők
azt kérdezgették, hová tűnt az evangélium ereje, miért látszik úgy, mintha a
gonosz győzedelmeskedne minden fölött. Jézus talán hiába halt meg? Ez a sok
kérdés végül odavezetett, hogy beletörődők lettek. Meg tudjuk érteni ma is ezt
a nézőpontot. Az ember könnyen elcsügged, és kérdezi: „Hol van Isten országa,
hol van az ereje?” Jézus a példabeszédekkel azt mondja nekünk, hogy Isten
országa már működésben van. Jézus természetesen nem a földműves passzivitását akarja
dicsérni, nem azt mondja, hogy aludjunk, lustálkodjunk. Az Úr nem hagyja tanítványait
a gonosz hatalmában. Velük van, amikor hirdetik az evangéliumot a világ útjain,
egészen az idők végéig, amikor minden egybegyűlik Jézus Krisztusban.
A
mustármag példabeszédével Jézus meg akarja mutatni, milyen az Isten országa, mi
módon valósul meg. A mag kicsinységét hangsúlyozza. Nem kell nagy dolgokat
művelni ahhoz, hogy nagyok legyünk. Isten országában éppen fordítva történik:
„Ha valaki közületek nagy akar lenni, legyen a szolgátok” – mondja. Aki
kicsinnyé és alázatossá válik, lélekben növekedésnek indul, mint egy hatalmas fa,
melynek ágain a madarak védelmet találnak. Már Ezekiel próféta is előre megjövendölte,
hogy egy törékeny ág, mint a cédrus legfelső hajtása hatalmas, enyhülést adó
fává terebélyesedik: „Én is veszek a nagy cédrusfa tetejéről, a legmagasabb
ágáról egy hajtást, és elültetem egy igen magas hegyen. Izrael magas hegyén
ültetem el, s ágakat fejleszt, gyümölcsöt terem, és pompás cédrussá fejlődik.
Mindenféle madár alatta lakik, és mindenfajta szárnyas ágai árnyékában pihen meg.”
(Ez 17,22–23)
Isten
országa úgy növekszik, mint ez a kis mustármag, mint a cédrus kicsiny hajtása: Jézus
követői nem helyezik előtérbe magukat külső megjelenésükkel; az Úr az, aki
nagyra növeszti, és a szeretet az életnedv, mely megtartja őket. Ahol a szegények
szükségét kielégítik, a szomorúakat megvigasztalják, az idegeneket befogadják,
a betegeket meggyógyítják, a magányosokat támogatják, a rabokat meglátogatják,
az ellenségeket szeretik, ott az Isten országa működésben van.
Imádság az Úr napján
