Június 27., évközi 13. vasárnap

 


Bölcs 1,13–15;2,23–24; Zsolt 30 (29); 2Kor 8,7.9.13–15; Mk 5,21–43

A Márk által ábrázolt jelenet meglehetősen mindennapos Jézus nyilvános működése során: gyógyulást és vigaszt keresők tömege tolong körülötte. A kafarnaumi zsinagóga egyik elöljárója is utat tör magának a tömegben, a közelébe ér, és könyörögve kéri: „Halálán van a lányom. Gyere el, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon, és éljen.” Az emberek tehetetlenségével szembesülve Jézusban látja az egyetlen reményt. Ha ez az ember, aki bár Kafarnaum helyi hatalmasságai közül való, levetkőzi társadalmi pozíciójából eredő büszkeségét, fölényességét és magabiztosságát, és nem szégyell segítséget kérni, mennyivel inkább megtehetjük ezt mi is! Szavai nem hosszú beszédet, hanem egyszerű, drámai imádságot alkotnak. Jézus nem vesztegeti az időt, és rögtön vele tart.

Az út során esik meg a vérfolyásos asszony gyógyulásának epizódja. Egy tizenkét éve vérfolyástól szenvedő asszony, akivel az orvosok semmit nem tudtak kezdeni, igen kétségbeesett. Betegsége miatt tisztátalannak tartják, ezért rejtve közeledik, hogy megérintse Jézus köpenye szegélyét. Ebben a gesztusban benne van sok ember kérése, aki gyógyulást keres. Jézus észreveszi, hogy „erő ment ki belőle. Tanítványaihoz fordul, és megkérdi tőlük, ki érintette meg. Körülhordozza tekintetét, keresi, ki szenved szükséget, mert a gyógyító szeretet soha nem névtelen vagy intézményes. Kell hogy lássa, hallja, beszéljen vele. Az asszony válaszol Jézus pillantására, és a lába elé borul. Mire Jézus így szól: „Leányom, hited meggyógyított! Menj békével és maradj egészséges!” Hite – vagyis a ráhagyatkozása – meggyógyítja ezt az asszonyt.

Ez történik a zsinagóga elöljárója lányának meggyógyításakor is. Amikor elterjed a kislány halálának híre, mindenki elveszti a reményt, és azt mondják, ne zavarják tovább a názáreti Mestert. Talán Jairus is kezd beletörődni. Jézus azonban így szól az elkeseredett emberhez: „Ne félj, csak higgy!” Jairus házához érve a tömeg sírása és kiabálása láttán Jézus nyugalomra inti őket, mert „a kislány nem halt meg, csak alszik”. A bibliai nyelvezetben a halál az újraébredésre várakozó elalvást jelenti. A halottak ezért úgy nyugszanak, mintha aludnának, és várják, hogy az Úr szava fölébressze őket. Így áll Jézus a kislány elé. Isten irgalma erősebb a halálnál. Mi pedig erre az irgalomra alapozzuk életünket, mint a bölcs ember, aki sziklára építi a házát.

Imádság az Úr napján