Mt 5,13–16 – A tanítványok a föld sója
és a világ világossága
„Ti
vagytok a föld sója… Ti vagytok a világ világossága.” Az evangélium azt akarja
mondani nekünk, hogy ha Jézussal, az igazi sóval és világossággal egyesülünk,
meg tudjuk őrizni az erőt, amivel megújíthatjuk az életünket és a világ életét.
Korlátaink, gyöngeségeink nem akadályozzák, hogy – ha egyek maradunk Jézussal –
só és világosság legyünk. Az Úr ismeri korlátainkat, de legyőzi – még csak el
sem kell rejtenünk őket. Sőt, éppen ezek miatt a korlátaink miatt hívott, hogy
legyünk Fiának tanítványai. Isten ambiciózus szeretettel van irántunk, azt
akarja, hogy jobbak legyünk, hogy segítsünk az embereknek békében élni,
egyesíteni a föld népeit egy közös cél felé vezető úton, széppé tenni a
bolygót, közös otthonunkat. Isten szeretete „spirituális energia”, mely
mindannyiunk szívét megváltoztatja, hogy mi pedig meg tudjuk változtatni a
világot. Nem vagyunk egyedül a világ megváltoztatásának feladatában, az Úr
segít, támogat minket, erőt ad nekünk és megvéd. Ez az értelme Jézus
buzdításának: „a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy
jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!” Meghívás ez, hogy legyünk az
evangéliumnak és Isten irgalmasságának szolgálói az emberek között. Tudnunk
kell ugyanakkor, hogy sónak és világosságnak lenni nem akármilyen ízt, nem
akármilyen fényt jelent: az íz a testvériség íze, a világosság az a fény, mely
megmutatja a közös utat a népeknek Isten országába. Nem az érdemeink miatt
leszünk sóvá és világossággá. Az Úr – aki kiszakított minket a magányból és a
halálból azzal, hogy közösségben egyesített önmagával és a testvérekkel –
részévé tesz minket világosságának és életének, hogy a szeretet kovászává
legyünk egy szomorúvá lett és jövő nélküli világban.
Imádság az Úr anyjával, Máriával
