Szent Iréneusz (130–202) lyoni püspök és vértanú emléknapja: Anatóliából érkezett a mai Franciaország területére, hogy hirdesse az evangéliumot.
Mt 8,18–22 – Két elhívás
Átvitt értelemben is olvashatjuk Jézus döntését, hogy tanítványaival átmenjen a másik partra: a másik part az a testvéries emberiség, amit meg akar valósítani, velünk együtt. Jézusnak ugyanis van egy megvalósításra váró terve az Atya nevében, és ebbe minket is be akar vonni. Kéri, legyünk részei tanítványai közösségének. A tanítványi lét megkívánja, hogy elsőbbsége legyen életünkben. Ez látszik az írástudó történetében is, aki azt mondja Jézusnak: „Mester, követlek téged, bárhová mégy is.” Talán azt gondolja, elég egy kicsit a nyomában lenni, megérteni valamicskét belőle, és ezzel egy tiszteletre méltó csoport tagja lehet. Jézus elmondja neki, hogy a követéséhez sokat kell kockáztatni, többet, mint a róka, akinek legalább van egy vacka, és többet, mint az ég madarai, akiknek van fészkük, ahová visszamehetnek, ahol meghúzódhatnak. Ám „az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania”. Az evangélista most használja először ezt az elnevezést: az Emberfia. Az első keresztény közösségben valószínűleg fölidézte ez Jézus megtestesülésének misztériumát, aki szegénnyé lett, mondhatjuk, hogy hajléktalanná, csak hogy velünk lehessen. Egész életét nekünk szentelte. Nem ajánl garanciákat, biztosítékot, sem magának, sem annak, aki követni akarja. A tanítvány arra kap meghívást, hogy ápolja Jézusnak ezt a szenvedélyes szeretetét és figyelmét a világ és a föld emberei iránt. Ez az evangélium radikalizmusa. És ezt nem lehet elvenni tőle. Ugyanezzel a radikalizmussal válaszol Jézus a másik embernek, aki kéri, hogy mielőtt követni kezdené, hadd menjen el eltemetni az apját. Jézus kétértelmű oximoronnal válaszol: „Kövess engem, hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat!” Valójában csak akkor tudjuk valóban szeretni a családtagjainkat, ha elsőként Istent szeretjük. Isten szeretetéből fakadóan tudjuk szeretni a többieket. Különben minden – a családi kötelékek is – alárendelődnek az önszeretetnek.
Imádság a szegényekért
