Június 9., szerda

Mt 5,17–19 – A Törvény beteljesítése

Az evangélium újdonsága nem abban áll, hogy szakít az Ószövetség bibliai hagyományával. Éppen ellenkezőleg, Jézus világosan kijelenti: azért jött, hogy elvigye a teljességre a szövetséget, amit Isten kötött népével és amit a törvények és a próféták írnak le. Jézusban nyeri el beteljesedését, teljes megvalósulását Isten szeretetszövetségének története, amit népével kötött, Ábrahámtól Keresztelő Jánosig. Jézussal érte el csúcspontját az a szeretet, mely magát Istent ösztönözte, hogy lejöjjön a mennyből megszabadítani népét az egyiptomi szolgaságból, kísérje hosszú útján a sivatagon keresztül és az elkövetkező évszázadokban. A Zsidókhoz írt levél világosan fogalmaz: „Sokszor és sokféle módon szólt Isten hajdan az atyákhoz a prófétákban; ezekben a végső napokban Fiában szólt hozzánk, akit a mindenség örökösévé tett, aki által az időket is teremtette” (Zsid 1,1–2). Jézus nem törli el a megelőző történelmet, hanem beteljesíti. Így van a bibliai szövegekkel is. Jézus nem törli el őket, hanem lemegy a mélységükbe, hogy megragadja bennük Isten szikráját és legtisztább fényében felragyogtassa. Úgy is mondhatjuk, hogy a Szentírás minden szavában ott van Isten szikrája. Ezért semmi nem veszhet el belőle. Ahányszor elveszik belőle valami, elveszik vele egy szikra. Ezért mondja Jézus: „míg ég és föld el nem múlik, egy i betű vagy egy vesszőcske sem vész el a Törvényből.” Eszünkbe jut Assisi Szent Ferenc, aki azt tanácsolta a testvéreknek, hogy szedjenek fel a földről minden lehullott pergamendarabkát: „lehet benne valami az evangéliumból.” Jézus ezt mondja: „Aki tehát csak egyet is eltöröl e legkisebb parancsok közül… azt igen kicsinek fogják hívni a mennyek országában.” Azt kéri, hogy az egész Szentírást fogadjuk be; legyen fénnyé a hívők számára. A Mester példáját követve a tanítványnak is be kell teljesítenie a mindennapi életben mindazt, ami a Szentírásban áll. A bibliai lapok lényegét, a mindent összekötő szálat abban foglalhatjuk össze, ahogyan Jézus buzdít a beszéd végén: „Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!” A tökéletesség pedig a szeretet.

Imádság a szentekkel