Mt 6,7–15 – A Miatyánk
A Miatyánk a hegyi beszéd középpontja, és az első évszázadok keresztény gondolkodójával, Tertullianusszal együtt mondhatjuk, hogy „az egész evangélium szintézisét” nyújtja számunkra. Jézus arra inti a tanítványokat, hogy imádkozván ne szaporítsák a szót, mintha csak Istent meg akarnák győzni. Bevon minket az Atyával való bensőségességébe. És arra hív, hogy ugyanúgy szólítsuk meg Istent, ahogyan ő hívja: Atya, Abba. Ezzel a szóval Jézus igazi vallási forradalmat hajtott végre. A zsidóknak tilos volt néven nevezni a szent Istent. Jézus azonban azzal, hogy Istent Abbának szólítja, korábban elképzelhetetlennek tűnő távlatot nyit meg előttünk, az istengyermekség, a Szentháromságban való bensőséges részvétel dimenzióját. Isten ettől még egészen más marad, mint mi, mégis olyan Atya, aki annyira szeret minket, hogy egyszülött Fiát küldi el nekünk. Határtalan ez a szeretet, számunkra, emberi elmével elképzelhetetlen. Maga Jézus nyilatkoztatta ki nekünk. Ez a gyermeki viszony Isten családjának részévé tesz minket. Mi pedig Atyánknak hívhatjuk őt. Ebben a bensőségességben elsőként azt kérjük tőle, hogy jöjjön el országa, amikor az egész emberi család és maga a teremtés eljut a teljességre. Az ima második részével Jézus arra biztat, kérjük az Atyától mindennapi kenyerünket; a fizikai kenyeret és Isten szavának kenyerét. Két kenyér, két asztal, mindkettő nélkülözhetetlen. Mindkettőt meg kell teríteni, sőt megszaporítani, hogy mindenkinek jusson. Majd igen súlyos kérést ad ajkunkra: „bocsásd meg a vétkeinket, amint mi is megbocsátottunk az ellenünk vétkezőknek.” Valóságtól elrugaszkodott ötletnek látszik, hogy az emberi megbocsátás legyen az isteni megbocsátás mintája („amint mi is”). Ám Jézus korábban azt mondta, legyünk tökéletesek, mint az Atya. És hozzáteszi: „Ha megbocsátjátok az embereknek, amit vétettek ellenetek, mennyei Atyátok is megbocsát nektek. De ha nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket.” Nehéz megérteni ezeket a szavakat egy olyan társadalomnak, mint a miénk, ahol a megbocsátás igazán ritka és inkább a bosszú szelleme érvényesül. Felelősségünk imádkozni az egész emberi családért, és ismételten kérni az Atyától: ne engedd, hogy kísértésbe essünk, hanem szabadíts meg a gonosztól.
Imádság az Egyházért
