Kiv 24,3–8; Zsolt 116 (115); Zsid 9,11–15; Mk 14,12–16,22–26
„Ímhol angyaloknak étke, vándorutunk erőssége… engedj asztalodra lelnünk, testvérül engedd ölelnünk odafönn a szenteket” – énekeljük az úrnapi liturgiában, ünnepelve Jézusnak az Oltáriszentségben való valóságos jelenlétét. Isten nem elvont elképzelés, nem bizonytalan, időtlen, távoli és megragadhatatlan filozófia. Jézus nem valamiféle szellem; ő test, valóságos test, aki megmutatkozik ma is; zarándok, aki lépteinket kíséri. Velünk marad életünk egész napján, egészen estig. Teste jelen van az Eucharisztiában. Az Egyház ezzel az ünneppel arra hív, hogy szemléljük az átváltoztatott ostyát. Ebben az ostyában ott van a meghalt és feltámadott Jézus teste, és e test végigkísér minket életünk minden szakaszán, attól a megilletődött pillanattól kezdve, amikor először magunkhoz vettük. És minden alkalomnak, amikor magunkhoz vesszük, olyannak kell lennie, mintha az volna az első: hogy ámulattal töltsön el a mérhetetlen szeretet, mely étellé lett értünk.
Ez a kenyér soha nem lehet előjogunk: nem lehet megvásárolni, nincs pénzre váltható értéke, még ha mi számítgatunk is, azt gondoljuk, hogy semmiért nem jár semmi, még ha mindig azt nézzük is, valami megéri-e, érdekünkben áll-e, legyen az akár maga az élet. Ez a test arra tanít, hogy ingyenesen szeressünk: Isten szeretetének teste. Az Eucharisztia oltára jelen lévővé teszi azt a húsvéti asztalt, ahol Jézus kezébe vette a kenyeret, megtörte, tanítványainak adta, és így szólt: „Ez az én testem”, majd kezébe vette a kelyhet és azt mondta: „Ez az én vérem.”
Ez a test Jézusnak egy másik testét is fölidézi, a szegények, az elesettek és a betegek testét: bennük is ott van Jézus teste. „Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek” – mondta Jézus. Nem lehet az Úr testét (corpus Domini) tisztelni az Oltáriszentségben és közben lenézni ugyanazt a testet a szegényekben és a testvérekben. Az evangélium segít, hogy szeressük a húsnak, a testnek ezt a konkrét, teljesen emberi valóságát. Az az élet által megtört test Krisztus teste.
Isten teste a szegény menekülteké is: álmokkal és félelmekkel teli asszonyoké; elkallódott gyermekeké; férfiaké, akik kétségbeesve keresik a jövőt, akik kénytelenek emberkereskedőkre bízni magukat, és akikkel úgy bánnak, mintha élettelen tárgyak volnának. Testek, akiknek történetét, arcát, nevét az emberek nem tudták vagy nem akarták megismerni sem; akiket a tenger mélysége nyomtalanul elnyelt. Isten ismeri ezeknek a szegény testeknek a nevét. Mindegyikét. Fogadjuk meg Ferenc pápa buzdítását: boldog, aki szereti Krisztus testét a szegények szenvedő testében. Szeressük Jézus testét az Oltáriszentségben. Szeressük az Úr testét a szegényekben és a testvéreinkben. A másik ember gyöngesége magának Istennek a gyöngesége. Látogassuk meg a magányosokat; tiszteljük az Úr Testét úgy, hogy megállunk amellett, aki kéri, és megszépítjük őt szeretetünkkel. Az oltár asztalán megtört test és kiontott vér tisztelete segít abban, hogy Krisztus testének gyöngeségét legkisebb testvéreiben szeressük.
Imádság az Úr napján
