A római egyház első szent vértanúinak (a Nero-féle üldözés idején) ünnepe.
Mt 8,28–34 – Két ördöngös gyógyulása
Egy barlangból két ördögtől megszállt ember jön ki, és Jézus felé siet. Furcsának tűnhet, de városaink és országaink éppen olyanok, mint sok-sok barlang: sötétek, és olyan emberek lakják őket, akik egymástól elkülönülten élnek, képtelenek a beszélgetésre, a találkozásra, a kapcsolatokra. Nem ismerjük ennek a két embernek a történetét. Jézus nem mond ítéletet fölöttük. Nem fél tőlük úgy, mint gyakran mi, akik keményen ítélkezünk, elítéljük az ilyeneket. Városainkban egyébként sok ember él gonosz lelkek rabságában, megszállják az elméjüket és a szívüket. A magány és a megosztottság tisztátalan lelkei rombolják városaink életét! Ezeknek a sírokban élő embereknek a képe hatásosan fejezi ki, hogyan foszlanak szét az emberi kapcsolatok, hogyan válik sok városnegyed olyanná, mint az érzelmek temetője. „Mi közünk hozzád?” – a gonosz lelkek nem tűrik meg az evangéliumot, sőt, oly gyorsan megérzik az erejét, hogy pillanatnyi habozás nélkül üldözni kezdik. Jézus azért jött, hogy megszabadítsa az embereket a gonosz szellemek hatalmától; megrendül rajtuk, és egyetlen szóval – „Menjetek!” – kiűzi őket. A tisztátalan lelkek egy közelben tanyázó sertéskondát szállnak meg. Aranyszájú Szent János nagyon jól kifejezi Jézus és Isten szava hatalmát, amit szó szerint „tükröződni lát” az ördögök viselkedésében: „Ők, akik nem hagyták, hogy mások a saját útjukat járják, most mozdulatlanná dermedtek annak láttára, aki elállta útjukat.” A város lakói döbbenten állnak a történtek előtt, és a konda pénzbeli értékét mérlegelve távozásra szólítják fel Jézust. Amint az emberek látják, hogy egy méltóbb élet elnyeréséhez változásokra van szükség, inkább a megszokott életüket szeretnék folytatni, és szeretnék megőrizni nyugalmukat.
Imádság a szentekkel
