Lk 18,1–8 – Az igazságtalan bíró és az özvegy
Ennek a napnak az evangéliuma egy Lukács számára nagyon kedves témát tár elénk: az imádságot. Az evangélista ezzel kapcsolatban elsőként arról az esetről számol be, amikor Jézus a Miatyánkot tanítja meg tanítványainak (Lk 11,1–13). Ezúttal azt hangsúlyozza, hogy „szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni”. Igen gyakori, közös tapasztalatunk, hogy elbátortalanodunk vagy éppen kétségbeesünk, ha egy kérés látszólag nem nyer meghallgatást. Jézus nem akarja, hogy a tanítványok elveszítsék bizalmukat Istenben és az ő irgalmasságában. Ahogy az Atya meghallgatja őt, úgy meghallgatja a tanítványokat is. Mintha Jézus azt mondaná, az imádság mindig hatásos, efelől nem lehet kétségünk. Hogy állítását alátámassza, elmond egy példabeszédet az özvegyasszonyról, aki megkért egy bírót, hogy szolgáltasson neki igazságot. Ez az asszony a gyöngék tehetetlenségének megjelenítője a Jézus korabeli társadalomban. Ám a tisztességtelen, keményszívű bíróval szembeni állhatatossága végül elnyeri jutalmát, meghallgatásra talál, és igazságot szolgáltatnak neki. A jelenet realizmusa megdöbbentő, de főleg akkor nyer rendkívüli jelentőséget, ha a mennyei Atyához mondott imádságainkkal állítjuk párhuzamba. Az evangélium mindenáron meg akar győzni minket az imádság erejéről és hatalmáról: ha az ima eléggé állhatatos, mondhatni kötelezi Istent a cselekvésre. Az imádság az első munka, aminek elvégzésére a tanítvány meghívást kapott. Azt mondhatjuk, ez az első feladat, amit végre kell hajtania, mert Isten az imádság által lép be az emberek életébe és a történelembe. Persze mint minden munka, az imádság is kitartást igényel. Nem alkalmi munka, amit néhanapján elvégzünk. Pontosan a folyamatossága biztosítja Isten jelenlétét. A keresztény ember legnagyobb ereje valóban az imádságban rejlik. „Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?” – kérdezi Jézus. A kérdést igen komolyan meg kell fontolni minden egyes tanítványnak és közösségnek. Az Emberfia ma is újra és újra eljön a földre. Hol van ehhez képest a mi imádságunk? Boldogok vagyunk, ha az Úr ébren talál minket, állhatatos és kitartó imádságban!
Előesti imádság
