Nagy Szent Leó (†461) pápa emléknapja: nehéz időkben vezette az Egyházat.
Lk 17,11–19 – A tíz leprás meggyógyítása
Amikor Jézus éppen egy faluba érkezett, tíz leprás jön elébe. Lukács másodjára számol be a lepra gyógyításáról (az elsőt Lk 5,12–14-nél olvashatjuk). Az előző alkalommal ellentétben most távolabb állnak meg tőle, és kiáltozni kezdenek, hogy meg akarnak gyógyulni. Ez hasonló azokhoz a kiáltásokhoz, melyek távoli vidékekről szállnak felénk, segítséget és támogatást kérve. Sajnos nagyon sokszor süket fülekre talál ez a kiáltás. Párhuzamba állíthatjuk a keresztények imájával is, amivel Istenhez fohászkodnak önmagukért és a világért. Csakugyan összhangban van a szegények kiáltása és az Egyház imádsága. Mindkét esetben egy közösség – a szegényeké, illetve a tanítványoké –fohászkodik egységbe tömörülve egy igazságosabb és békésebb, testvériesebb és szeretettel telibb világért. A tíz leprás kiáltása arra buzdít, hogy saját imádságunk legyen határozottabb és bátrabb. Jézus – ahogy a mennyei Atya – nem fogja be fülét a szegények imádsága előtt. Amint kiáltásukat meghallja, rájuk néz, szemével a tekintetüket keresi, és azt parancsolja nekik, hogy menjenek, és jelentkezzenek a papoknál. Odafelé menet mind a tíz meggyógyul a leprából. Közülük egyetlenegy visszatér, hogy köszönetet mondjon az Úrnak. Egy szamaritánus az, egy idegen, a zsidókétól eltérő vallású ember. Az evangélista ismét egy idegent állít példaképül a tanítványok elé. Ő, amint látta saját gyógyulását, szükségét érezte, hogy köszönetet mondjon, hogy kifejezze a háláját annak, aki meggyógyította. Jézus örül ennek a szamaritánusnak, és szomorkodik az összes többi miatt. Igen, az Úrnak is szüksége van rá, hogy köszönetet mondjunk neki. Ehhez a lepráshoz hasonlóan boldogok vagyunk, ha vissza tudunk térni az Úr lábához, és megköszönjük neki a számtalan ajándékot, amivel elhalmozott minket. A leprás szamaritánus nemcsak testében gyógyult meg, hanem szívében is. A többi kilenc meggyógyult testében, de szívük továbbra is beteg maradt, képtelen a hála kifejezésére. A hálaadó imádság sohasem fogyhat el a tanítványok ajkáról.
Imádság a szentekkel
