A Santa Maria in Trastevere bazilikában a betegekért imádkoznak.
Lk 17,1–6 – Uram, növeld bennünk a hitet
Jézus óva inti a tanítványokat, hogy megbotránkoztassanak másokat, vagy hogy maguk botránykővé váljanak. Annyira súlyosnak tartja ugyanis a botránykeltést, hogy azt mondja, annak, aki ilyet követ el, jobb volna, ha malomkövet kötnének a nyakára, és a tengerbe dobnák. Talán az első botrány, amit a tanítványoknak el kell kerülniük, az, hogy életükkel ellentmondjanak az evangéliumnak. Ha viselkedésünk távol van az evangéliumtól vagy egyenesen ellentétes vele, azzal nemcsak eláruljuk az Urat, hanem e világ fejedelmének is cinkostársául szegődünk, és közreműködünk abban, hogy az élet szomorúvá és erőszakossá váljon. Jézus ezért arra kéri a tanítványokat: „Vigyázzatok magatokra.” Pál apostol, aki tudatában volt ennek a veszélynek, maga is figyelmeztette Efezus véneit: „Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra” (ApCsel 20,28). Minden tanítvány elsődleges feladata, hogy őrködjön önmaga, a viselkedése, az evangéliumhoz való hűsége fölött. Jézus hozzáteszi, hogy a bölcsesség része a megbocsátásra való készség. Egyébként pedig mindannyian ismerjük saját esendőségünket és bűnre való hajlandóságunkat. Jézus erőt ad nekünk a megbocsátáshoz. Mert a megbocsátásra való képesség nem ösztönös. „Hétszer” megbocsátani – ahogyan Jézus kéri – azt jelenti, hogy mindig meg kell bocsátani. Az irgalmasság gyakorlása annak egyértelmű jele, hogy Isten jelen van az emberek között. Ezen a ponton a tanítványok megértik, hogy az irgalmasság nem saját magukból fakad. Fölismerik, ők is hajlamosak rá, hogy megmaradjanak a gyűlölködésnél vagy legalábbis a közönynél. Ezért kérik az Urat: „Növeld bennünk a hitet.” Talán bennünket is meglep Jézus válasza: a hitből nagyon kevés elég, csupán egy mustármagnyi is. Ez a kicsinyke hit, ez az Istenbe vetett, csöppnyi bizalom csodákra képes. Kérjük hát az Úrtól, és képesek leszünk kigyomlálni, és a tenger mélyére vetni az emberek szívében termő, keserű füveket.
Imádság a betegekért
