Lk 21,5–11 – A
vég előjelei
Elérkezett a pillanat,
amikor hinnünk kell az evangéliumban, késedelem nélkül, itt és most. Nem lehet
halogatni a döntést, hogy kövessük Jézust. Vagy most döntünk mellette, vagy fennáll
a veszély, hogy örökre elveszítjük a lehetőséget. A jövő és a megváltás
biztosítéka nem a templom nagyszerű építményében van, nem az emberek által létrehozott
dolgokban, legyenek akár vallásos célúak is, hanem csakis a Jézusba vetett
teljes bizalomban, a döntésben, hogy követjük őt – ez maga a hit. Sajnos
gyakran esünk félreértésbe, úgy gondoljuk, a hit abból áll, hogy absztrakt igazságokhoz
ragaszkodunk. Pedig a dolog sokkal egyszerűbb és magával ragadóbb: hinni annyit
jelent, hogy beleszeretünk Jézusba.
Az ilyen szeretettel és személyes
érintettséggel teli hit az igazi szegletkő, amire jelenünket és jövőnket
építhetjük. És ezen alapszik a társadalom jelene, jövője is. Nem elszigetelt,
különálló kődarab vagyunk, hanem olyan épület része, melyet az Úr már most
elkezdett fölépíteni. Ezért vigyázni kell a hamis prófétákkal. A rajtunk
kívül levőkkel (amilyenek a világi divatok és szokások) ugyanúgy, mint azokkal,
melyek ott rejtőznek valamennyiünk szívében (mint a megszokás, a gőg, az
önszeretet). Ezek a hamis próféták ugyanis csak rombolnak, de nem építenek. Az
egyedüli prófécia, ami megszilárdítja napjainkat, az evangélium. Éppen az
evangélium ereje az, ami megakadályozza, hogy beletörődjünk a rosszba, hogy
elfogadjunk egy remény nélküli jelent. Sajnos ma is vannak egymással harcban álló
népek, nemzeteket sújtó konfliktusok, melyek számtalan ártatlan áldozatot
szednek; vagy más rettenetes dolgok, melyek rémületet és félelmet keltenek. De
az Úr arra kér minket ebben a békétlen világban, hogy vele együtt munkálkodjunk
a békéért, és tegyünk tanúbizonyságot az üdvös jövőbe vetett reményről. A hit
választás, döntés amellett, hogy Jézussal együtt járunk az úton, abban a biztos
tudatban, hogy a feltámadás ereje legyőzi e világ fejedelmét, és a gonosz
erejét megtöri majd az Úr szeretetének hatalma.
Imádság az Úr
anyjával, Máriával
