1Kir 17,10–16; Zsolt 146 (145); Zsid 9,24–28; Mk 12,38–44
„A nagy népsokaság szívesen hallgatta.” Miért is? Ha meghallgatjuk, sőt szívesen hallgatjuk az evangéliumot, az sorsdöntő jelentőségű üdvösségünk szempontjából. Már Sirák fia könyve is így buzdítja a bölcset: „Szívesen hallgasd meg Isten minden szavát!” (Sir 6,35)
Jézus Jeruzsálembe vezető útja a végéhez közeledik; az írástudókkal és a farizeusokkal folytatott vitája tetőpontjára hág. Az írástudók és a farizeusok mondják meg, mi a boldogság és a boldogtalanság, ők irányítják az emberek lelkiismeretét. Jézus az evangélium hirdetése közben óva inti tőlük az embereket. „Felélik az özvegyek házát, közben színleg nagyokat imádkoznak.” Az özvegyek háza olyan emberek házát jelenti, akiknek nincs senkijük, aki megvédené őket. Ma is sok ilyen özvegy és árva van, sőt, olykor egész országokról el lehet mondani ugyanezt. Igen, sok olyan özvegy van, mint a careftai, akiről a Királyok könyvében olvashatunk. Sok otthonban, sok országban nincs ennivaló másnapra. Nincs jövő. Ki tekint ezekre az özvegyekre? Ki fog gondoskodni róluk? Jézus rájuk tekint, és megvédelmezi őket. Rájuk néz, ahogy azt a szegény asszonyt is megfigyelte, aki elhozta adományát a templom kincstárába. Jézus látja, amint bedobja két fillérjét a perselybe. Nyilván senkinek sem tűnik fel. Nem előkelő családból származik, hogy magára vonná a figyelmet. Nem tartozik a gazdag és híres emberek közé, akiket megbámulnak. Jézus mégis szeretettel és csodálattal tekint erre az asszonyra. Egyedül ő veszi észre! Ő tanítja meg a szétszórt, figyelmetlen tanítványoknak, hogy szeretettel és figyelmesen tekintsenek a legkisebb dolgokra is.
Nem véletlen, hogy az evangélista ezzel a jelentéktelen, kevéssé feltűnő epizóddal zárja le Jézus tanításait a jeruzsálemi templomban, és egyben egész nyilvános működését. A gazdag ifjúval ellentétben, aki „szomorúan távozott”, mert nagy vagyona volt, és nem akart lemondani róla (Mk 10,22), ez a szegény özvegy, aki mindenét odaadja, megtanít minket rá, hogyan kell szeretnünk Istent és az evangéliumot. Ő boldogan távozott. Az emberek szemében továbbra is csak szegény özvegyasszony volt, de Jézus szerette őt, és rátekintett. Ugyanezt a boldogságot fogják érezni a tanítványok – bennünket is beleértve –, valahányszor az Úrra, az ő irgalmasságára bízzák magukat. Nem számít, ha hitünk látszólag csak annyit ér, mint „két fillér”, ha az a hit őszinte, az mindennél többet számít.
Imádság az Úr napján
