Lk 19,45–48 – Jézus megtisztítja a templomot
Jézus, bár tudja, mi vár
rá Jeruzsálemben, mégsem menekül el, hanem bemegy a szent városba, és a templom
felé veszi útját. A templom falai között dobog Jeruzsálem szíve; ez az a
hely, ahol Isten jelen van. Sajnos a haszonlesés elárasztotta az Istennek és az
imádságnak szentelt helyet. Isten háza piactérré változott, mindenféle
ügyes-bajos dolgok, adás-vevés színterévé. Bizonnyal nem volt már az a hely,
ahol egyértelműen megnyilvánult Istennek az ő népe iránti, ingyenes szeretete.
Inkább olyan helynek tűnt, ahol a piaci szellem beszennyezte az Istenhez fűződő
kapcsolatot is. Mondhatni, a templom a világi állapotok jelképévé vált, olyan
hellyé, mely maga is az anyagiasság rabszolgaságában sínylődik; ahol az élet
olyan, mint a piac, árucsere folyik. Az életben sokaknak ma is csak az eladás
és a vétel, a szerzés és a fogyasztás számít. A piac törvénye lett az új
vallás, a maga templomaival, szertartásaival, oltáraival, melyeken minden föláldozható.
Jézust felháborította a látvány, és kiáltozva elzavarta az árusokat: „házam az
imádság háza.” Az egyetlen igazi kapcsolat, az egyetlen, aminek létjogosultsága
van az életben: az Isten és a testvérek iránti, viszonzást nem váró szeretet,
mely Isten valódi jelenlétének színterévé tud válni minden városban. Isten
számára a szívünkben kell kialakítani a megfelelő helyet, saját szívünkben,
ahol nagyobb teret kell adni az ingyenességnek, és kisebbet a saját érdekeinknek.
Jézus kiűzi az árusokat a templomból és kiűzi a szívünkben jelen lévő, anyagias
szellemiséget is. Majd újra hirdeti számunkra az evangéliumot. Mint az
evangélista írja, attól kezdve Jézus ott marad a templomban, és mindennap
hirdeti az evangéliumot. Az a hely – ezt kívánjuk mi is saját szívünkkel
kapcsolatban – újra az irgalmasság és a szeretet szentélyévé vált.
A Szent
Kereszt imádsága
