Lk 21,34–36 – Virrasszatok szüntelenül
Az ezen a napon hallott
szakasszal lezárulnak a végső időkkel kapcsolatos beszédek Lukács evangéliuma
szerint, és egyben véget ér az egyházi év. Jeruzsálembe érkezése óta Jézus mindennap
a templomban tanított, este pedig egy olajligetbe húzódott vissza imádkozni.
Most is azt mondja a tanítványoknak: „Virrasszatok hát és imádkozzatok.”
Nemcsak szavakkal mondja, hanem egész életével. Ezekben az utolsó napokban
nemcsak szavakkal tanít, hanem tetteivel is. Jól tudja, hogy a sorsdöntő és
nehéz pillanatok előtt szükség van a figyelemre és az éberségre. Minden napunkat
Isten jelenlétében kell élnünk, annak biztos tudatában, hogy csakis őbenne van
az üdvösség. Mondhatnánk azt is, minden napunkat úgy kell élni, mintha az volna
az utolsó. És bizonyos értelemben ez így is van. Minden napunk egyetlen, nincs
hozzá hasonló. Ha egyszer elmúlik, soha többé nem tér vissza. Nem tékozolhatjuk
el napjainkat értelmetlenül. Ezért Jézus azt kéri a tanítványoktól: „Vigyázzatok…” és
„Virrasszatok … szüntelenül.” Nem szabad, hogy szívünk úgy elnehezedjék, mint a
gyomor egy kiadós eszem-iszom után – tanácsolja az evangélista. Az éberségnek
része kell hogy legyen az imádság is, amit Lukács evangélista úgy mutat be, mint a
tanítvány valódi tevékenységét. A tanítványét, aki készen áll rá, hogy
befogadja a szíve ajtaján kopogtató Urat. Az imádság megszabadít attól, hogy
mindig csak magunkra figyeljünk, és segít fölemelni a tekintetünket az érkező Úrhoz.
Épp ezért Jézus arra buzdít, hogy szüntelenül imádkozzunk. Számunkra, szegény,
korlátok között élő emberek számára a szüntelen imádság egyet jelent a
mindennapi hűséges imádsággal. A mindennapi imádságban megjelenik az a
hűség, amit az evangélium elvár tőlünk. Mindennap „meg kell állnunk az Emberfiának
színe előtt”, és vele együtt kell kérnünk a mennyei Atyát azért, hogy
belekóstolhassunk a vele való végső találkozás örömébe. Az Egyház átkísér
minket az új liturgikus évbe, miután liturgiája az elmúlt év során mindennap fölkínálta
nekünk az evangéliumot. Úgy élhettük végig ezt a hosszú évet, hogy közben végig
előttünk volt Isten szeretetének misztériuma, mely Jézusban nyilvánult meg.
A legutóbbi napokban az üdvösség teljességéről elmélkedhettünk. Holnaptól
új idő kezdődik, melyben tovább növekedhetünk Jézus megismerésében és
szeretetében. Ő a mi időnk, a mi életünk, a mi végső célunk.
Előesti
imádság
