A szegények ünnepe.
Dán 12,1–3; Zsolt 16 (15); Zsid 10,11–14.18; Mk 13,24–32
A liturgikus év vége felé közeledünk. Az evangéliumi részlet azt sugallja, hogy az Emberfia nem megszokásaink fásultságába lép be, és eljövetele nem is a dolgok természetes fejlődéséből következik. Amikor elérkezik, radikális változást hoz mind az emberek életébe, mind a teremtett világba. Ennek a felforgató erejű átalakulásnak az érzékeltetésére Jézus az akkoriban elterjedt apokaliptikus hagyomány nyelvezetét használja. Kozmikus jelenségekről beszél, melyek fölborítják a természet rendjét. Jézus „a végső napokról” beszél, de utal rá, hogy a nagy változások még annak a nemzedéknek az idejében bekövetkeznek, mely őt hallgatja. „Az Úr napja”, amit Dániel és más próféták előre jeleztek, nemzedékről nemzedékre, sőt mindennap elérkezik. „Tudjátok meg, hogy közel van, már az ajtóban van” – mondja Jézus. Ugyanezt olvashatjuk a Szentírás más lapjain is, amikor arra akarja buzdítani a hívőket, hogy álljanak készen, mert az Úr közeleg. „Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem.” (Jel 3,20) Minden napunk ajtajánál ott áll az Úr, és kopogtat. Ezen a vasárnapon, amikor az Egyház megemlékezik a szegényekről, ne feledkezzünk el róla, hogy Jézus mindig ott áll az ajtónk előtt az éhes, az idegen, a beteg és a börtönben lévő ember képében. Ő a sebekkel borított Lázár, aki ma is arra vár, hogy befogadjuk, és pontosan ettől függ Isten ítélete, aki meg akarja változtatni azt az időt, amiben élünk.
Ferenc pápa szándéka volt, hogy az egyházi év utolsó előtti vasárnapját szenteljük a szegények ünneplésének. Jó volna, ha minden templom megnyitná kapuit a szegények előtt. Maga Ferenc pápa is megnyitja előttük a Szent Péter-székesegyház kapuját, majd a szentmise végeztével ebédre hívja őket. Ez az ünnep segít, hogy jobban megértsük mindazt, amit az evangélium mond az országról, melynek Jézus a királya. Elég elolvasnunk az első boldogmondást: „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa” (Mt 5,3). A mennyek országa hasonlít a lakomához, amit az Úr készített, és amire meghívta a szegényeket. Ilyen az az ország, ahol Jézus uralkodik, jobban mondva szolgál. Eszembe juttatja a karácsonyi ebédet, ami minden évben megvalósul a Santa Maria in Trastevere bazilikában és a világ számos más helyén. Ez annak az evangélium révén megvalósuló, világméretű testvériségnek a képe, mely nem ismer sem gátakat, sem határokat.
Imádság az Úr napján
