Lk 17,26–37 – Az Emberfia napja
Jézus tovább beszél az őt faggató farizeusoknak az Isten országáról. Eljövetelét hirtelen bekövetkező eseményként írja le, mely meglepetést kelt majd. Ezért mindenkit arra biztat, hogy késedelem nélkül készüljenek az ország eljövetelére. Jézus két ószövetségi példán, a vízözön és Szodoma vesztének példáján keresztül int, hogy ne törődjünk bele a rosszba, ne éljünk ostoba, értelmetlen életet, amit teljesen kitölt saját önelégültségünk. Aki csak önmagával törődik, mindegy, hogy lustaságból vagy makacsságból teszi, abban nem jut hely az Úrnak, és nem fogja tudni befogadni az Emberfia eljövetelének „napját”. Jézus inti a tanítványokat, hogy „azon a napon” és „azon az éjszakán” legyenek éberek. Az éberség azt is jelenti, hogy megszabadulunk a hagyományainkhoz és a dolgokhoz való ragaszkodástól. Igen, a világtól, a „dolgoktól”, a vagyontárgyainktól való elszakadás elengedhetetlen ahhoz, hogy a szívünkbe tudjuk fogadni az Isten országát. Az elszakadásnak azzal kapcsolatban is be kell következnie, amit a legnagyobb kincsünknek tartunk: az életünkről van szó, melyet igazság szerint gyakran eltékozlunk vagy eldobunk. Jézus jól megvilágítja az üdvözülés útját, vagy ha úgy tetszik, azt a módot, ahogy megérthetjük létezésünk értelmét. „Aki folyvást azon fáradozik, hogy életét megmentse, elveszíti, aki ellenben elveszíti, az megmenti.” Mit is jelent ez? Lukács evangélista már a korábbiakban is idézte ezeket a szavakat, azzal a kiegészítéssel, hogy „értem” (Lk 9,24). Jézus azt kéri a tanítványoktól, hogy életüket, egész életüket áldozzák az evangéliumért, és vegyenek részt a szeretetről szőtt tervének megvalósításában. Életünket így őrizhetjük, sőt növelhetjük meg. Ha az Úrral maradunk, vele együtt gyűjthetjük be országának gyümölcseit. De az olyan ember, aki magába zárkózik, csak önmagának él, mindent eltékozol, és nem gyűjt semmit. Hiszen, ha ketten vannak is ugyanabban az ágyban, vagy ketten munkálkodnak együtt, az egyik az égbe kerül, a másik a pokolra. Minden attól függ, hová irányul a szívünk.
A Szent Kereszt imádsága
