Tours-i Szent Márton (†397) püspök emlékezete: megtérésekor megosztotta a köpenyét egy koldussal; a szerzetesek és a szegények atyjává lett.
Lk 17,20–25 – Isten országa közöttetek van
Jézus azt mondja a farizeusoknak: „az Isten országa közöttetek van.” Azok ugyanis nem vették észre, hogy ezzel a fiatal prófétával, akit épp faggatnak, az ország már elérkezett. A tanítványok sem értették meg, hogy Jézussal kezdetét vette az Isten országa, pedig vele voltak, együtt hirdették a szeretet evangéliumát, betegeket gyógyítottak. Ha nem lettek volna annyira elfoglalva saját magukkal – ahogyan mi is –, észrevették volna, hogy a gonosz meghátrált a jó ereje elől. Jézus ekkor a tanítványok felé fordul, mintha csak arra a kívánságukra reagálna, hogy látni szeretnék Isten küldöttének, az Emberfiának napjait. Mégsem egyértelműen azokról a napokról beszél, inkább az idők végezetéről. Hatásos képpel írja le azt a napot: úgy jön el, mint a villámlás, fényesen, látványosan és váratlanul. Tekinthetjük úgy is, hogy arra buzdítja a tanítványokat, mindig legyenek éberek, még éjszaka is. Figyelmeztet küszöbön álló szenvedésére is, mely az utolsó, közös vacsorájuk után, a Getszemáni-kertben veszi kezdetét. A szenvedés előestéje emlékezetünkbe idézi, milyen nagy szerepe van Jézus, az Emberfia szeretetének a mi üdvösségünkben. Ez a szeretet jellemzi Isten országát: a szeretet, mely arra visz, hogy életünket adjuk az evangéliumért és embertársainkért.
Imádság az Egyházért
