Lk 21,29–33 – A rügyező fügefa
Jézus azért jött, hogy
megmentsen bennünket mindenféle szolgaságtól, a rosszba való beletörődéstől is.
Jelenlétével új időszak vette kezdetét, a gonosztól való megszabadulás és az
üdvösség korszaka. Ő az új világ hajnala: az ő élete, az ő szeretete, az ő
csodái, feltámadása azok a rügyek, amik az új tavasz beköszöntét jelzik az
emberi történelemben. Ezért buzdítja a tanítványokat: „Gondoljatok a fügefára
és a többi fára. Amikor már kihajtanak, tudjátok, hogy nemsokára itt a nyár.
Így ti is, mihelyt látjátok, hogy ezek mind bekövetkeznek, tudjátok, hogy közel
van az Isten országa.” Ha az evangéliumot olvassuk, és Jézus művén elmélkedünk,
megértjük, hogy kezdetét vette az új világ, Jézus világa. Ha a szeretet
számtalan jelére tekintünk – legyenek ugyan kicsinyek, mint a rügyek –,
észrevesszük, hogy bennük már jelen van az új jövő, az a jövő, amit az
evangélium fémjelez. Jézus szakadatlanul ennek az új jövőnek az érlelésén és
növelésén munkálkodik. Mondhatjuk, elhozta a világba Isten jövőjét. Ahol kihajt
a szeretet, ahol megmutatkozik a megbocsátás, ahol felnövekszik az irgalmasság,
ahol gyakorolják a párbeszédet, és ahol kezdetét veszi a béke, ott már kibomlottak
Isten országának rügyei. Mindenki arra kapott meghívást, hogy szívében és
életében nyíljanak ki a szeretet rügyei. Így siettethetjük Isten országának beteljesülését.
Jézus garantálja, hogy az ő szavai szilárdak, szilárdabbak, mint az ég és a
föld. A szeretet evangéliuma ugyanis az igazi kőszikla, az igazi alap, amire
saját életünk és az egész világ élete épülhet.
A Szent
Kereszt imádsága
