A Boldogságos Szűz Mária templomi bemutatásának emléknapja. Ez a jeruzsálemi eredetű és Keleten is megtartott ünnep egyszerre emlékezik meg a régi templomról és arról, hogy Mária felajánlotta életét az Úrnak.
Dán 7,13–14;
Zsolt 93 (92); Jel 1,5–8; Jn 18,33–37
Krisztusnak, a mindenség
királyának ünnepével zárul az egyházi év. Az evangéliumi szakaszban Pilátus
odafordul Jézushoz, és megkérdezi: „Tehát király vagy?” „Te mondod, hogy
király vagyok – mondja Jézus, majd hozzáteszi: Arra születtem, s azért jöttem a
világba…” Kijelentése egyszerre ünnepélyes és drámai. Pilátus éppen emiatt a
kijelentés miatt szolgáltatja ki őt a főpapoknak, hogy feszítsék keresztre.
A kormányzó azt akarja, hogy ez legyen felírva a keresztjén függő
táblácskára is: „Názáreti Jézus, a zsidók királya.”
Emberi
szemmel nézve Jézus valóban különös király: trónusa egy kereszt; koronája
töviskoszorú; udvartartása két keresztre feszített tolvajból áll; csak néhány
elkeseredett asszony és egy ifjú álldogál vesztőhelye körül. Mégis ez az a kép,
ami örökre a keresztény közösségek jelképévé válik. A kereszt jelen van
minden templomban, és különösen akkor tűnik fel, amikor a keresztényeket
üldözik és halállal fenyegetik. Ebben a helyzetben, amikor látszólag a gonosz
győzedelmeskedik, arra kaptunk meghívást, hogy emeljük föl tekintetünket Jézus
keresztjére, és elmélkedjünk királyi hatalmán.
Az evangélium azt mondja,
hogy ez a kereszt legyőzi a gonoszság fejedelmét. Jézus a keresztről
kiszabadítja az embert a bűn és a halál uralma alól. Pál apostol minden
egyháznak továbbadja ezt a meggyőződését, bár tudatában van, hogy botrányt
okoz: „mi
azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük. Ő a zsidóknak ugyan botrány, a
pogányoknak meg balgaság.” (1Kor 1,23) Mégis Krisztus a keresztről gyakorolja
királyi hatalmát, és az által a szeretet által győzi le a gonoszt, mely szeretet
arra indítja, hogy életét adja másokért. Ebből a szeretetből születik az új
ország, a béke új országa. Jézus többször is beszélt erről a tanítványoknak az alatt
a három év alatt, amit velük töltött. Kevéssel a halála előtt, miután csöndben
végighallgatta, hogy arról vitatkoznak, ki közülük a nagyobb, leckét ad nekik
az alázatról és a szolgálatról: „A királyok uralkodnak a népeken, s akiknek
hatalom van a kezükben, jótevőknek hívatják magukat. Közöttetek ne így legyen.”
(Lk 22,25–26) És nemcsak leckét ad, de példát is mutat: „Az Emberfia sem azért
jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja az
életét váltságul sokakért” (Mt 20,28). A kereszten megvalósul ez a
váltság. Jézus keresztjéből azonnal új élet születik: egy tolvaj, aki a
kereszten könyörög hozzá, elnyeri az üdvösséget; egy idős asszony és egy ifjú
tanítvány élete új értelmet nyer a kereszten elhangzott szavaktól; két jólelkű,
de aggodalommal teli, csüggedt ember, Arimateai József és Nikodémus a
keresztből erőt merítenek ahhoz, hogy kilépjenek a nyilvánosság elé, és
kimutassák könyörületüket az igazságtalanul megölt, igaz ember iránt. A Krisztus
keresztjéből fakadó szeretet és az ott tapasztalt megindultság arra sarkallta
ezeket a tanítványokat, hogy fogjanak össze, és kezdjenek el munkálkodni egy
emberibb és igazabb világ létrehozásán.
Krisztus
Király ünnepe elénk tárja a királyi szeretetet, mely átformálja az emberek
szívét és a világ életét. Gyűljünk össze e körül a gyönge és szegény király
körül. Belőle, a keresztre feszítettből fakad valamennyiünk üdvössége. Mondjuk
a Jelenések könyvének szavaival: „Ő szeret minket, vérével megváltott
bűneinktől, s Atyjának, az Istennek országává és papjaivá tett bennünket. Övé a
dicsőség és a hatalom örökkön örökké! Ámen.”
Imádság az Úr
napján
