Lk 19,1–10 – Zakeus megtérése
Jézus megérkezik
Jerikóba, ami utazásának fontos célja, az utolsó megállóhely Jeruzsálem előtt.
A Perea határában fekvő város Palesztina római közigazgatásának stratégiai
fontosságú pontja, ahol nem volt nehéz császári tisztségviselőkkel, katonákkal
és vámosokkal találkozni. Jézus nem szórakozottan megy be, ahogy általában mi
tesszük, amikor városaink útjain, terein járunk. Ő mindig odafigyel az
emberekre. Tudja, hogy mindenkinek szüksége van a szeretetre és az üdvösségre.
Senki nincs távol a szívétől. Mindenki Pásztorának tartja magát. Lukács
evangélista Zakeusról ír, aki vámos, közismerten bűnös ember, mégis látni akarja
Jézust. Alacsony termetű volt. Kicsit mindannyian alacsonyak vagyunk, abban az
értelemben, hogy túl közel vagyunk a földhöz, túlságosan aggódunk anyagi
javaink miatt, a mélyben járunk. De Zakeusban valamiféle lelki nyugtalanság munkál,
az veszi rá, hogy kicsivel magasabbra kapaszkodjon. Csak így pillanthatja meg
Jézust. Ám nem elég ágaskodni kicsit, esetleg lábujjhegyre állni, ha közben
mindvégig a helyünkön maradunk. Ahhoz, hogy megpillantsuk Jézust, föl kell
mászni kicsit magasabbra, vagyis ki kell lépni a tömeg zűrzavarából, túl kell
lépni saját szokásainkon. Zakeus felkapaszkodott egy fára, és ez elég volt.
Jézus meglátta őt. Ő akarta látni Jézust, és az ellenkezője történt: Jézus
volt az, aki fölemelte tekintetét, és meglátta őt. Bárki indul is az Úr
keresésére – mindegy, hogyan, mindegy, kivel teszi –, az Úr már előbb megtalálja
őt. Nem is keresnénk, ha már nem találtuk volna meg. Erről biztosít minket az Egyház
egész szellemi hagyománya. Jézus tehát, elhaladván a vadfügefa alatt, fölemelte
a tekintetét, meglátta Zakeust, és nevén szólította; kérte, hogy jöjjön le, és
lássa őt vendégül a házában. A gazdag ember most nem távozott szomorúan,
éppen ellenkezőleg, gyorsan lemászott, és befogadta Jézust otthonába. A találkozás
után Zakeus már nem ugyanaz, aki előtte volt: boldog ember, új, nagylelkűbb
szívet kapott. Elhatározta ugyanis, hogy vagyona felét a szegényeknek adja. Nem
azt mondta: „mindent odaadok”, elég volt a fele is. Mindenkinek meg kell
találni saját mértékét. Egy dolog számít: az Úr követése. Zakeus története
mindannyiunkat arra hív, hogy fogadjuk be az Urat, és találjuk meg szeretetünk
mértékét.
Imádság az Úr
anyjával, Máriával
