Megemlékezünk Zakariásról és Erzsébetről, akik öregségükben adtak életet Keresztelő Jánosnak.
Lk 16,1–8 – Példabeszéd a hűtlen intézőről
Jézus ezúttal is valós élethelyzetből indul ki: egy intézőt, akit azzal vádolnak, hogy eltékozolta ura vagyonát, gazdája magához hívat, hogy mutassa be a számlákat, mielőtt elbocsátják. Jézus elbeszéli, hogy az intéző milyen okosan biztosítja be magát a jövőre. Világos, hogy ez lesz utolsó ténykedése intézőként, ezért aztán megpróbálja úgy rendezni a dolgokat, hogy számára előnyös legyen. Töpreng kicsit, majd egyenként magához kéreti ura adósait, és jelentős mértékben csökkenti mindannyiuk adósságát. Meg van győződve róla, hogy minden adós hálás lesz majd neki, ha ura egyszer elbocsátja. Kétség sem fér hozzá, hogy ezzel a lépéssel az intéző még tovább tékozolja ura vagyonát. Az elbeszélés végén, vélhetően a hallgatóság általános megdöbbenésére, Jézus mégis megdicséri a hűtlen intézőt, és levonja a következtetést: „Igen, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.” A tanítványoknak a fent említett intéző leleményességével kell fáradozniuk azon, hogy bejuthassanak Isten országába. Sajnos a tanítványok gyakran elcsüggednek a világban zajló események láttán, és nem mozgósítanak akkora energiákat a világ igazságosabbá tételéért, mint amilyenek a hűtlen intézőt mozgatták. Jézus eszünkbe vési, hogy azok, akik a világi mentalitásnak megfelelően gondolkodnak, mindent megtesznek azért, hogy gondtalan jövőt biztosítsanak maguknak. Gyakran „a világosság fiai” nem fordítanak ekkora figyelmet és energiát rá, hogy meggyorsítsák a mennyek országának megvalósulását. Az evangélista minket is arra buzdít, legyünk találékonyak a szeretetben, ne csüggedjünk el a nehézségek láttán, és különösen ne legyünk lusták, hiszen társadalmunk tele van ellentmondásokkal, igazságtalanságokkal és konfliktusokkal. Az Úr azt várja a tanítványoktól, hogy mindent tegyenek meg a szeretet és a békesség növelése érdekében.
A Szent Kereszt imádsága
