A vatikáni Szent Péter-bazilika és a falakon kívüli Szent Pál-bazilika fölszentelésének emléknapja.
Lk 19,41–44 –
Jézus siratja Jeruzsálemet
Jézus Jeruzsálem előtt
áll. Amint meglátja a várost, melyet oly nagyon vágyott látni, sírva fakad.
A görög szó: „eklauszen” jól kifejezi Jézus elkeseredését. Szemei előtt
feltűnik a szent város, minden izraelita áhított úti célja, a nép egységének
szimbóluma. Jeruzsálem mindazonáltal arra készül, hogy elárulja a hivatást, amit
neve is magában rejt: „a béke városa.” Igazságtalanság és erőszak költözött
falai közé, a szegényekről megfeledkeznek, a gyöngéket elnyomják, és a város
arra készül, hogy elutasítsa A Béke Fejedelmét, aki odalátogat. Jeruzsálem
lakói még holtában sem akarják őt a falakon belül látni: „A tulajdonába jött,
de övéi nem fogadták be” – írja János az evangéliumának prológusában. Jézus a
városát siratja – ahogyan ma számtalan más várossal is teszi –, amiért az
visszautasította a békét és az igazságot; amiért városaink lakóinak
keményszívűsége mindenki életét megkeseríti, mert az erőszak és a konfliktusok
felülkerekednek a szolidaritáson és az egyetértésen. Ezek a könnyek ma sem
apadnak el, hiszen városainkban növekszik az erőszak és az igazságtalanság,
mindenekelőtt a legszegényebbeket sújtva. Ennek az évszázadnak a kezdetén, a
történelemben először, a városi lakosság száma meghaladja a vidéki lakosságét. De
sajnos ezzel együtt növekedett az embertelenség is, ami gyakran már a városok
szerkezetében is tetten érhető: úgy tűnik fel, mintha el akarnák különíteni a
gazdagokat a szegényektől, az egészségeseket a gyöngéktől. Ez az evangéliumi
szakasz segíti a hívő embereket abban, hogy még inkább felelősnek érezzék
magukat városaikért, gondoskodjanak róluk, tegyenek érte, hogy emberségesebb,
szebb és vendégszerető helyek legyenek, mindenki számára. Nekünk, hívő
embereknek Jézus mellett kellene állnunk, amikor a mai városokat siratja, mert
jól tudja, milyen vég vár rájuk, ha nem fogadják be a szeretet evangéliumát: kő
kövön nem marad bennük. Jézus szereti az emberek városait, és bár tudja, hogy a
halál vár rá, mégis úgy dönt, hogy belép – még ha a falakat kell is ledöntenie
ezért –, hogy életét adja az emberek üdvösségéért.
Imádság az Egyházért
