Ám 8,4–7; Zsolt 113 (112); 1Tim 2,1–8; Lk 16,1–13
Továbbra is Lukács evangéliuma kísér minket ezeken a vasárnapokon. Jézus egy gazdag ember intézőjének példáját mondja el, akit megvádolnak uránál, hogy hivatalát hűtlenül látja el. Amikor a gazda magához hívja, meg sem próbál védekezni. Tudja, hogy bűnös: a botrány mindenki számára nyilvánvaló. Ám a rá váró szomorú sorsba nem nyugszik bele. Jogosan aggodalmaskodik a jövője miatt. „Mitévő legyek? ... Kapálni nem bírok, koldulni szégyellek.” Úgy dönt tehát, hogy haladéktalanul menekülőutat keres, mielőtt elbocsátják. Végigjárja ura adósait, és egy utolsó csalást követ el: mindegyiknek levon a tartozásából. Kockázatos, de hatékony terv a „szabadulásra”. A művelet sikerül. Az evangélista pedig, megütközve bár, és az okfejtés nyilvánvaló ellentmondásossága ellenére megjegyzi: „Az úr dicsérte a mihaszna intézőt, hogy okosan járt el.” Egyértelmű, hogy nem az intéző korrupt viselkedését dicséri, akit a „világ fiai” közé sorol, nem pedig a „világosság fiai” közé, ez utóbbiakat mindazonáltal lustasággal és belenyugvással vádolja a példabeszéd. Pont ellenkezőleg, Jézus a magát menteni próbáló hűtlen intéző merészségét és ravaszságát emeli ki, és ajánlja a tanítványok figyelmébe követendő példaként, amikor azt mondja: „Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogyha majd elfogy, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba.”
Az egyházatyák hagyománya úgy értelmezi ezeket a szavakat, mint a tanítványok arra való buzdítását, hogy köteleződjenek el a szegények szolgálatában. Sőt, arra is, hogy barátkozzanak velük. Ők lesznek ugyanis azok, akik „befogadnak benneteket az örök hajlékokba”. Ezt a fajta ravaszságot kéri Jézus a tanítványaitól, még akkor is, ha rossz intézők voltak. Ha folyamatos a kapcsolat a legszegényebbekkel, kezdve az alamizsnálkodás egyszerű gesztusával, az a mennybe juttat. Gazdag lelki értelem van Szent Ágoston szavaiban, amiket azoknak mondott ellenvetésül, akik meg akarták szüntetni az alamizsnát: „Szerencsések a templomok, melyek kapui előtt koldusok kérnek alamizsnát; arra emlékeztetik a keresztényeket, hogy ők is legyenek koldusok, akiknek ki kell nyújtaniuk a kezüket Isten segítségéért.” Mindannyian koldusok vagyunk, mint a hűtlen intéző, aki segítséget koldult ura adósaitól, elengedvén tartozásukat. A szegények iránti szeretet, az alamizsna – mondták az egyházatyák – sok bűnt megbocsát. Emellett új ízt is ad az életnek. Pál apostol idézi Jézusnak egy mondatát, amelyben az erre a példabeszédre vonatkozó talán legvilágosabb magyarázatot találjuk: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni.” (ApCsel 20,35)
Imádság az Úr napján
