Megemlékezünk Nagy Szent Gergely pápáról és egyháztanítóról (540–604).
1Kor 4,6b–15. Pál alázatosságra inti a korintusiakat
Az apostol megbélyegzi a korintusiak túlzott önbecsülésből fakadó önelégült viselkedését. Az ilyen kísértés gyakran éri utol Jézus tanítványait, amikor megfeledkeznek arról, hogy ők mindig Isten gyermekei, akik rászorulnak arra, hogy hallgassák Isten szavát, és engedelmeskedjenek neki. Aki úgy gondolja, hogy nincs már szüksége az evangélium tanítására, aki azt hiszi, hogy bölcsebb és okosabb az apostolnál, az hagyta, hogy a világi gondolkodás kerítse hatalmába, és ennek az lesz a következménye, hogy eltávolodik az evangéliumtól és megszűnik közösségben lenni a többiekkel. Ellentétben a korintusi keresztények hivalkodó magabiztosságával és azokkal, akik úgy gondolják, hozzájuk hasonlóan rendben vannak, az apostol az utolsó helyet kéri magának, ahová a világ teszi. Pál hangsúlyozza a korintusiaknak, hogy Krisztus követése azt is jelenti, hogy osztozunk a sorsában, vállalva, hogy kirekeszt és elutasít a világ. Az üldöztetés és a megaláztatások helye az. A szenvedő szolga képe, amit már Izajás is megjövendölt az Ótestamentumban. Krisztushoz tartozni – hangsúlyozza Pál apostol a saját példájára utalva – nem a sikerhez vagy a szenvedésektől és nehézségektől mentes élethez vezető út. Isten szemében az üldözött helye a legelső: ezt a helyet Jézus foglalja el, akit az emberek félredobtak, de Isten felmagasztalta őt. Az apostol „balgasága”, gyengesége, szenvedései gondolkodásra kellene hogy késztessék a korintusi keresztényeket – és minket is –, ám ők annyira gőgösek és felfuvalkodottak voltak, hogy ezzel veszélybe sodorták a közösség egységét.
Előesti imádság
