1Kor 7,25–31. Szabadnak lenni a világtól
Pál apostol folytatja a válaszadást egy, a korintusiak által neki írt feltételezett levélre, amelyben a házasságra és a házaséletre vonatkozó kérdéseket tettek fel neki. Úgy tűnik, hogy az említett levélben valaki idézi egyik tanácsát: „Jó, ha az ember asszonnyal nem érintkezik.” Pál apostol azt feleli, hogy ő nem erre gondolt. Azt ajánlja a házastársaknak, hogy a szexualitást ne egyszerűsítsék le arra, hogy a másik testét használva jutnak élvezethez (ld.1Kor 6–20). A házaspárok legyenek inkább tudatában annak – mondja Pál apostol –, hogy a testük egymásért van: a férj teste a feleségéért és fordítva. Más a helyzet ugyanakkor a szüzek és a cölibátus kérdésében. Ebben az esetben az apostol nem ad semmilyen parancsot, csak egy tanácsot. Választásukkal a szerzetesek és szerzetesnők azt mutatják meg életükben, ma is, hogy Isten elég nekik. Pál jól tudja, hogy a szüzesség nem olyan parancs, amit az Úr mindenkinek ad. Mindenesetre azt tanácsolja a korintusi keresztényeknek – ez viszont már evangéliumi parancs –, hogy Isten országát tekintsék elsődlegesnek saját életükben és a közösségi életben is. Az apostol azt mondja nekik és mai keresztény közösségeinknek is, hogy „az idő rövid”. Nem szabad lelkiállapotunk, életritmusunk, szokásaink rabjává lennünk, mert ezek miatt lelassulunk az Úr követésében. Ez a keresztény ember szabadsága: engedelmeskedni az Úr parancsának, és hirdetni az evangéliumot mindenkinek, a föld végső határáig. Ha engedelmeskedünk ennek a parancsnak, kedvesek leszünk az Úr szemében.
Imádság a szentekkel
