A Santa Maria in Trastevere bazilikában a betegekért imádkoznak.
Kalkuttai Szent Teréz anya (1910–1997) emléknapja
1Kor 5,1–8. Felszámolni a rosszat és a jó kovászának lenni
A levél hosszú bevezetőjét képező első négy fejezet után Pál most néhány olyan kérdésre válaszol, amelyek a közösség életét érintik. Az apostol szavaiból kitűnik, milyen erős kötelék fűzte őt a korintusi gyülekezethez, és mennyire szívén viselte, hogy a közösség mindenki számára példamutatóan éljen. A közösség néhány tagjának figyelmeztetése azonnal megköveteli a testvériség felelősségének vállalását. Az ilyen viselkedés alázatot és spirituális bölcsességet kíván. Az apostol megfeddi őket, hogy azzal dicsekszenek egymás között, hogy ki kapta a legtöbb kegyelmi ajándékot, és közben nem veszik észre, milyen hitványságok történnek a közösségben. Ha tartósan magunkra irányítjuk a figyelmünket, nem vesszük észre, mi történik körülöttünk. Ezért Pál apostol arra buzdítja a közösséget, hogy mindenkit aggódó figyelemmel kövessen. A testvéri figyelmeztetés nem magától értetődő, se nem könnyű. Figyelmes és türelmes lélek kell hozzá, és sokszor határozottság is, hogy megérintsük a hibát elkövető ember szívét, és így változásra ösztönözzük őt, ezáltal elősegítve az egész közösség növekedését is. Az apostol azt mondja, hogy a közösség felelős minden tagjának az életszentségéért. Ez az értelme a testvéri figyelmeztetésnek. A rossz kovász képe segít megértenünk, hogy lankadatlan figyelemmel kell lennünk ahhoz, hogy gyökerestül kiirtsuk a rosszat. „Az egyeneslelkűség és az igazság kovásztalanságát” kell választanunk, hogy a hívők közösségét Isten akarata szerint gyarapíthassuk. Ha a tészta megkelt, akkor meg kell kelesztenie az egész várost is.
Imádság a betegekért
