Alekszandr Meny orosz ortodox pap emlékezete: barbár módon meggyilkolták 1990-ben.
1Kor 9,16–19.22b–27. Mindenki szolgája
Az apostol a saját tanúságtételének erejével kapcsolja össze a két állítást: „mindenkitől független voltam, mégis mindenkinek szolgája lettem”. Fülünkben csengenek Jézus szavai: „Ha valaki közületek nagy akar lenni, legyen a szolgátok, és ha valaki közületek első akar lenni, legyen mindenkinek a szolgája.” (Mk 10,43) Csakhogy itt nem a lelket tökéletesítő aszketikus gyakorlatról van szó. Az apostol azért lett szolga, hogy minél több embert megnyerjen Krisztusnak. Néhány sorban ötször ismétli meg a „megnyer” igét, amivel szoros összefüggésbe hoz egy másikat: „üdvözít”. Az apostol szíve nem önmagáért dobog, hanem az egész világot magához öleli: „Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit üdvözítsek.” Pál nemcsak hogy nem zár ki ebből senkit (se zsidót, se hitetlent), hanem úgy tűnik, nem is nyugszik addig, amíg az evangélium el nem jut a lehető legtöbb emberhez. Ez az ő versenye, futása egy életen át. Pál most újra úgy jelenik meg előttünk, mint aki képes volt magáévá tenni Jézus igehirdetésének egyetemes lelkületét, és megtalálta benne élete értelmét. Arra buzdítja a korintusiakat, hogy legyenek olyanok, mint az atléták, akik azért futnak, hogy megnyerjék a versenyt. Az apostol az egész világot el akarja érni: gondolataiban ott van Róma, a birodalom fővárosa, és egészen Hispániáig, a mai Spanyolországig, az akkor ismert világ határáig el akar jutni. Pál ma is példa minden keresztény közösségnek arra, hogyan hirdessék az evangéliumot a föld végső határáig.
A Szent Kereszt imádsága
