Megemlékezünk Mózesről, Isten kiválasztottjáról, aki megszabadította Izrael népét az egyiptomi fogságból, és az Ígéret földje felé vezette.
Bölcs 9,13–18; Zsolt 90 (89); Filem 9b–10.12–17; Lk 14,25–33
Mikor észrevette, hogy milyen sokan követik, Jézus „hozzájuk fordult”, hogy beszéljen nekik. Ez nem csupán egy megjegyzés az elbeszélésben. Ebben az „odafordulásban” benne van Jézus minden szenvedélyes szeretete az emberek iránt. Hányszor elmondta követőinek, hogy nem önmaga miatt jött, hanem miattuk. Minden alkalommal, amikor hirdetik nekünk az evangéliumot, újra megvalósul Jézusnak ez az odafordulása. Az ő szava hozzánk szól, azért olvassák fel, hogy elérje és megérintse a szívünket. Jézus odafordulása komoly, ahogy komoly a szeretete is. De ugyanilyen komolyságot vár el tőlünk is, ha követni akarjuk: „Ha valaki hozzám jön, és nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit, fivéreit és nővéreit, sőt még saját életét is, nem lehet az én tanítványom”. A Jézus melletti radikális döntésből kiindulva kell újjászületniük kapcsolatainknak, így családi kapcsolatainknak is. Aki Jézust másokkal egyenlő mértékben akarja szeretni, egyiket sem fogja tudni komolyan szeretni. Ennek az evangéliumi szakasznak a lényege az Úr melletti radikális döntés. A következő vers világossá teszi ezt: „Aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem lehet a tanítványom.” (Lk 14,27) Amikor Jézus kimondja ezt a mondatot, éppen úton van Jeruzsálem felé, ahol a kereszt vár rá.
Bizony, Jézust követni annyit jelent, hogy osztozunk sorsában, egyek vagyunk vele. Nem könnyű és olcsón megszerezhető dolog. Ha erre az útra lépünk, alaposan meg kell fontolnunk és mérlegelnünk kell a döntéseinket. Jézus a mindennapi életből vett két példával mutatja be ezt. Az ember, aki tornyot akar építeni, gondosan kiszámítja, hogy a rendelkezésére álló pénz elég-e tervei megvalósításához; éppígy a király, mielőtt harcba vonul, mérlegeli, hogy haderejével le tudja-e győzni az ellenfelet, különben béketárgyalásokat kezd, mielőtt még túl késő lenne. Nem számítgatni kell, mintha az Úr követésének lenne alternatívája. Egészen másról van szó. Jézus ezzel a kijelentéssel zárja: „Így aki közületek nem mond le mindenről, amije van, nem lehet a tanítványom.” (Lk 14,33) Úgy tűnik, egyetlen dolgot kell csak számításba vennünk: mindenről mondjunk le azért, hogy Jézust válasszuk, és a tanítványai legyünk.
Imádság az Úr napján
