Péld 21,1–6.10–13. A bölcs ember irgalmas szívű
A hívő embernek, ha szeretné elnyerni a szív bölcsességét, alázatosan meg kell tanulnia mindennap felismerni, hogy mi a helyes Isten szemében, és eszerint kell élnie: ez az értelme azoknak a példabeszédeknek, amiket a liturgia a mai vasárnapon a figyelmünkbe ajánl. A szentíró az elejétől fogva felhívja a figyelmet arra, hogy az Úr az, aki a hívő szívét kormányozza: „A király szíve (ami itt a hívő embert példázza) vízfolyás az Úr kezében, ahová akarja, oda irányítja.” A szöveg a földműves munkájának hasonlatát hozza föl, aki, hogy földje minden részére eljuttassa a vizet, úgy terelgeti azt a csatornákban, hogy mindenhová jusson, és bőséges legyen a termés. Így tesz az Úr is. És övé kell hogy legyen a kezdeményezés. A szentíró jól tudja, mekkora kísértés a gőg és az önelégültség: „A maga útját minden ember jónak látja”. Igazából nem így van, mert az Úr dönti el, hogy melyik út vezet az életre, és melyik a halálra: „az Úr a szívek vizsgálója”. A bölcs ember azonban Isten szemével próbálja szemlélni és megérteni e világ eseményeit, mert hagyja, hogy megvilágosítsa őt Isten szava, amely mindennapi tápláléka kell hogy legyen. A szentíró felhívja a figyelmet arra, hogy mindennél előbbre való a szegényebbek istápolása. Kiáltásuk hallatán nem marad közömbös Isten szíve. A hívő embernek meg kell tanulnia, hogy milyen fontos nagyobb szeretettel fordulni a szegények felé: ettől függ az Istennel való kapcsolat is. Ugyanis: „Aki bedugja fülét, amikor kér a szegény, maga is kér majd, de nem hallgatják meg.”
Imádság az Úr anyjával, Máriával
