Préd 1,2–11. Minden olyan, mint egy fuvallat
A könyv szerzője a Kohelet álnevet használja, amit „igehirdetőnek” fordíthatunk. A név a közösségre utal (kahal), talán egy vallási közösségre, talán éppen tanítványok közösségére, vagy általánosabban értve az egész népre (Préd 12,9). A szakasz elején található ennek a bibliai könyvnek a legismertebb mondata: „Minden hiábavalóság!” A héber kifejezés „fuvallatot” jelent. Metafora, mely az egész életre, a teljes valóságra úgy tekint, mint fuvallatra. A szentíró azt az ideiglenességet, bizonytalanságot, kicsinységet, hiábavalóságot ragadja meg, ami megtelepszik és eluralkodik az egész emberi életben. Ezek a szavak még erősebben visszhangoznak bennünk, ha a világjárványhoz köthető eseményekre gondolunk. Ezek alapjaiban rázták meg azt a szilárd és biztos világképet, amely a technikai és gazdasági fejlődésnek köszönhetően kialakult. Az élet valójában nem a technikai és gazdasági fejlődés állandósága miatt értékes, hanem az emberek közötti testvériség ereje miatt. A globalizáció, abban a formában, ahogy megvalósult, kifulladásig rohanó életritmushoz vezet. Valójában – figyelmeztet a prédikátor – „semmi sem új a nap alatt”. Úgy tűnik, mintha a teremtett világ örökös céltalan mozgásra lenne ítélve: mint a szél, amely érkezik és továbbáll. A gyengeségnek ebben az örvényében elmerült ember semmiről nem tudja kimondani a végső szót: nem képes abbahagyni a vitatkozást, és nem jut el a megértésig. De a prédikátor nem áll ki a dolgok örök visszatérésének nézete mellett, hanem azt sugallja, hogy van célja az ember létezésének. Isten azért teremtette az embert és az univerzumot, hogy eljussanak a beteljesedésig. Úgy is mondhatnánk, hogy az élet olyan, mint egy zarándoklat az Isten által kínált jövő felé. Ez az ószövetségi kis könyv, amelyből egy részletet olvastunk ma, emlékeztet minket arra, hogy az életünk stabilitása az Isten tervének való engedelmességben rejlik. Az Úr kísér majd minket, és fogad majd be országába, amit ő maga készít számunkra. A próféták is emlékeztetnek erre: „Nézzétek, én valami újat viszek végbe” – mondja az Úr Izajás szavával (Iz 43,19).
Imádság az Egyházért
