Mk 6,7–13. Az apostolok első küldetése
Az evangélium a tizenkét apostol első
küldetését mutatja be. Jézus elhívja, majd kettesével szétküldi őket a környező
falvakba, azzal a buzdítással, hogy ne önmagukért, a saját kis világukba zárva
éljenek, hanem találkozzanak az emberekkel, bárhol legyenek is, hirdessék nekik
az evangéliumot, s gyógyítsák ki őket a betegségekből. Ez egy olyan küldetés,
ami nem ismer határokat. Azt kéri a tanítványoktól, hogy mindig lépjenek túl a
szívük határain, a legtávolabbi határokon is.
Nem véletlen, hogy Márk evangélista és
vele együtt Máté és Lukács is Jézus nyilvános életének kezdetére helyezi a
tanítványok kiküldését. Gyakran azt gondoljuk, ahhoz, hogy másoknak beszéljünk
Jézusról, hogy hirdessük a keresztény élet örömét, először föl kell nőnünk,
mindent meg kell értenünk, készen kell állnunk. A keresztény élet örökös
misszió. Fontos, hogy minden keresztény közösség, minden tanítvány érezze,
mennyire sürgető ez a feladat. Jézus tanítványainak ereje, az egyetlen „csomag”,
amelyet magukkal kell vinniük, az evangélium; az egyetlen köntös, amelyet
magukra ölthetnek, az irgalom; az egyetlen bot, amelyre támaszkodhatnak, a
testvéri szeretet. Ezért Jézus soha nem küld bennünket egyedül. Nagy Szent
Gergely megjegyzi: Jézus kettesével küldi el tanítványait, hogy egymás iránti
szeretetük legyen az első prédikációjuk. Jézus buzdítja tanítványait, hogy
maradjanak azoknál, akik befogadják őket, és segítsenek nekik az evangélium
jobb megismerésében. Természetesen a sikert nem lehet garantálni, és Jézus azt
mondja, súlyos azoknak a felelőssége, akik elutasítják az Úr szeretetét. De a
tanítványok nem hagyhatnak fel az evangélium hirdetésével és annak
elősegítésével, hogy az örömhírt mindenki befogadhassa a szívébe.
Imádság az Egyházért