Boldogságos Szűz Mária Királynő emléknapja
Mt 22,1–14. A királyi menyegzőről szóló példabeszéd
1Ezután Jézus újra beszélni kezdett, és ismét példabeszédekben szólt hozzájuk:
2»Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített fiának.
3Elküldte szolgáit, hogy hívják el a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak eljönni.
4Ekkor
más szolgákat küldött ezekkel a szavakkal: ‘Mondjátok meg a
meghívottaknak: Íme, a lakomát elkészítettem, ökreimet és hizlalt
állataimat levágtam, minden készen van. Jöjjetek a menyegzőre.’
5De azok nem törődtek vele. Elmentek, egyik a földjére, a másik az üzlete után,
6a többiek pedig megragadták a szolgáit, gyalázatokkal illették és megölték.
7Haragra gerjedt erre a király, s elküldte hadseregét. A gyilkosokat elpusztította, a városukat pedig felégette.
8Azután azt mondta a szolgáinak: ‘A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók.
9Menjetek hát ki a bekötő utakra, s akit csak találtok, hívjátok a menyegzőre.’
10A
szolgák kimentek az utakra és összegyűjtöttek mindenkit, akit csak
találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, s a menyegzős ház megtelt
vendégekkel.
11Amikor a király bement, hogy megnézze az asztalnál ülőket, észrevett ott egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve.
12Azt mondta neki: ‘Barátom, hogyan jöttél be ide menyegzős ruha nélkül?’ Az nem szólt semmit.
13Erre
a király azt mondta a felszolgálóknak: ‘Kötözzétek meg kezét-lábát és
dobjátok ki őt a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és
fogcsikorgatás!’
14Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.«
Az Úr továbbra is példabeszédekkel tanít. Azért folyamodik ehhez az eszközhöz, mert a mindennapi életből vett, konkrét képeken keresztül az emberek jobban meg tudják érteni Isten szeretetének misztériumát. Egy királyról beszél, aki fiának esküvői lakomát szervez. Jézus valójában arról a végső célról beszél, mely a föld minden népét érinti. Istenre utal, aki lakomát készít minden gyermekének. Sajnos ma is sokan visszautasítják ezt a meghívást, de a király nem adja fel, folyamatosan kopogtat szívünk ajtaján. Új szolgákat küld, és a példabeszéd története megismétlődik abban, hogy oly sokan megtagadják a részvételt. Ám a király nem csügged, újra elküldi szolgáit, hogy szedjék össze azokat, akiket úton-útfélen találnak; azokat a szegényeket, akiket senki nem hív meg a házába. Ezúttal a meghívást elfogadják, és a terem megtelik. Elérkeztünk az emberi történelem végére. Az evangélium megjegyzi, hogy a lakomán jók és rosszak egyaránt helyet kaptak. Úgy tűnik, Istent nem érdekli, milyenek vagyunk, ő csak azt akarja, hogy ott legyünk. Ahogy az evangélium más helyein olvashatjuk, a szegények és a bűnösök, az utcanők és a vámosok megelőzik az igazakat. Első látásra a teremben nem lehet megkülönböztetni, hogy ki szent és ki bűnös, ki tiszta és ki tisztátalan. A király, aki a szívekben olvas, látja, hogy „menyegzőre vagyunk-e öltözve”, vagy sem, azaz viseljük-e az irgalmasság ruháját. Olyan ruha ez, amit mindannyiunknak magunkra kell öltenünk, emlékezvén arra, hogy az irgalom sok bűnt elfed. Maga a király adja nekünk ezt a ruhát. A ruha hiánya azt jelenti, hogy elutasítjuk Isten szeretetét, és ettől pokollá válik az életünk. Ellenben a szeretet és az irgalmasság már itt a földön megnyitja a mennyek kapuit.
Imádság az Egyházért
