Mt 16,13–23. Péter
hitvallása és elsősége az apostolok között
Amikor Jézus Fülöp Cézáreájának vidékére ment, megkérdezte
tanítványait: »Kinek tartják az emberek az Emberfiát?« 14Ők ezt felelték: »Egyesek Keresztelő Jánosnak, mások
Illésnek, mások meg Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.« 15Erre megkérdezte őket: »És ti kinek tartotok engem?« 16Simon Péter válaszolt: »Te vagy a Krisztus, az élő Isten
Fia.« 17Jézus azt felelte neki: »Boldog vagy, Simon, Jónás fia! Mert
nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én Atyám, aki a mennyekben
van. 18Én pedig mondom neked: Te Péter vagy, és én erre a kősziklára
fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta. 19Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a
földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, föl lesz
oldva a mennyekben is.« 20Ezután meghagyta a tanítványoknak, hogy senkinek se mondják
el, hogy ő a Krisztus.
21Ettől az időtől kezdte Jézus jelezni a tanítványainak, hogy
Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektől, főpapoktól és
írástudóktól, meg kell, hogy öljék, és harmadnapra föl kell támadnia. 22Péter erre félrehívta őt, és kezdte lebeszélni: »Távol legyen
ez tőled, Uram! Ez nem történhet meg veled.« 23Ő azonban megfordult, és azt mondta Péternek: »Távozz előlem,
Sátán! Botrány vagy nekem, mert nem Isten dolgaival törődsz, hanem az
emberekével!«
Jézus arról kérdezi a tanítványokat, hogy mit mondanak róla az emberek. Jól
tudta, hogy a Messiás-várás nagyon is élénken él a nép körében, bár mind
politikailag, mind katonailag erős embernek képzelték. Azt várták tőle, hogy
megszabadítja Izrael népét a rómaiak rabszolgaságából. Ez az elvárás valójában
teljesen idegen volt Jézus küldetésétől, amely ehelyett az embereknek a bűn és
a gonoszság rabszolgasága alól való felszabadítására irányult. A legkülönbözőbb
elképzelések járták arról, hogy kicsoda Jézus. A válaszok elhangzása után Jézus
a tanítványok személyes véleményére kíváncsi: „Hát ti mit mondtok, ki vagyok?” Fontos
számára, hogy a tanítványok egyetértésben, összhangban legyenek vele, hogy
tudják, kicsoda ő valójában. Péter veszi át a szót, és mindenki nevében
válaszol, amikor megvallja, hite szerint Jézus a Messiás. És azonnal megkapja a
boldogságot. Péter és a tanítványoknak ez a szerény csoportja azok közé a
„kicsinyek” közé tartozik, akik előtt az Atya fölfedi a világ teremtése óta
rejtekben lévő dolgokat. Simon pedig, aki hús-vér ember, mint mindenki más, a
Jézussal való találkozás révén új hivatást, új feladatot kap: kőszikla lesz,
vagyis sokak támasza; hatalma révén új barátságok köttethetnek, és feloldozást
adhat a szolgaság számtalan kötelékéből, melyek megakadályozzák, hogy az
emberek az evangélium útját járják. Péter mindannyiuk nevében kimondott válasza
erőt ad Jézusnak; lehetővé teszi, hogy megnyissa előttük a szívét, és elmondja,
milyen vég vár rá Jeruzsálemben. A Messiás nem hatalmasság, ahogy mindenki
várná, hanem gyönge ember, akit végül megölnek. Péter nem érti meg Jézus
mondandóját, sőt, azt hiszi, hogy félrebeszél. Ezúttal minden bizonnyal nem a
hitére hallgat, mint előtte, hanem az ösztöneire, és megpróbálja eltántorítani
Jézust a küldetésétől, és attól, hogy Jeruzsálembe menjen. Valójában még nagyon
hosszú utat kell megtennie ahhoz, hogy megértse az Urat, ahogy végeredményben
mindegyikünknek. Jézus azt mondja neki: „Távozz tőlem, sátán!” – mintha csak
azt akarná mondani, térjen vissza az evangélium követésének útjára.
Imádság az Egyházért
