Mt 16,24–28. Jézus programja követői számára
Akkor Jézus azt mondta a tanítványainak: »Ha valaki utánam akar jönni,
tagadja meg önmagát, vegye föl a keresztjét és kövessen engem. 25Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti
életét énértem, megtalálja azt. 26Mert mit használ az
embernek, ha az egész világot megszerzi is, de az élete kárt szenved? Vagy mit
adhat az ember cserébe a lelkéért? 27Mert az Emberfia eljön
angyalaival Atyja dicsőségében, és akkor megfizet majd mindenkinek tettei
szerint. (Zsolt 62,13) 28Bizony,
mondom nektek: vannak néhányan az itt állók közül, akik nem ízlelik meg a
halált, amíg meg nem látják az Emberfiát, amint eljön az ő országában.«
Jézus tanítványainak tett javaslata látszólag ellentmond a
meggyőződéseinket és viselkedésünket vezérlő egocentrikus mentalitásnak. Valójában
mély bölcsességet fejez ki, amit a következő mondat tesz világossá: „Aki meg akarja menteni életét,
elveszíti, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja.” Azt gondoljuk, hogy úgy
menthetjük meg életünket, ha megtartjuk magunknak, viszonzást várunk érte, vagy
ha elismerést és dicsőséget hajhászunk. Jézus arra tanít, hogy ha energiánkat,
időnket, erőnket arra használjuk fel, hogy saját magunkat megmentsük, vagy
ahogy ma mondják, megvalósítsuk önmagunkat, valójában elveszünk, életünk
megkeseredik és gyakran tönkremegy. Csak ha az Úrért élünk, csak ha mások
szeretetére tesszük fel az életünket, és ebből a szeretetből senkit sem
rekesztünk ki, pontosan úgy, ahogyan Jézus is tette, akkor ízlelhetjük meg az
élet örömét. Mit ér, ha megnyerjük is az egész világot, ha nem szeretnek bennünket, és
mi magunk sem vagyunk képesek szeretni? Így magyarázza Pál apostol is a
szeretethimnuszban: szeretet nélkül – ahogy mondja – nem érdemes semmit sem tenni,
legyen bár tettünk bármilyen figyelemre méltó vagy nagylelkű. Csak a szeretet nem múlik el, és
csak az Úr üdvözíthet bennünket, mert csak ő taníthat meg rá, mi a szeretet.
A Szent Kereszt imádsága
