Mt 20,1–16. A nagylelkű gazdáról szóló példázat
1Mert hasonló a mennyek országa a házigazdához, aki korán reggel kiment munkásokat fogadni a szőlőjébe.
2Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe.
3Amikor a harmadik óra körül is kiment, látott másokat ott ácsorogni tétlenül a piactéren.
4Azt mondta nekik: ‘Menjetek ki ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megadom majd nektek.’
5Azok elmentek. Azután a hatodik és a kilencedik óra körül ismét kiment és ugyanígy tett.
6Mikor a tizenegyedik óra körül kiment és megint talált ott ácsorgókat, azt mondta nekik: ‘Miért álltok itt egész nap tétlenül?’
7Azt felelték neki: ‘Mert senki sem fogadott fel minket.’ Erre azt mondta nekik: ‘Menjetek ki ti is a szőlőbe.’
8Amikor
beesteledett, a szőlő ura így szólt intézőjéhez: ‘Hívd a munkásokat, és
add ki nekik a bérüket, kezdve az utolsóktól az elsőkig.’
9Jöttek azok, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és kaptak egy-egy dénárt.
10Mikor az elsők sorra kerültek, azt gondolták, hogy többet kapnak, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak.
11Amikor megkapták, zúgolódni kezdtek a gazda ellen:
12‘Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és egyformán kezelted őket velünk, akik viseltük a nap terhét és hevét.’
13Ő azonban így válaszolt az egyiküknek: ‘Barátom! Nem vagyok hozzád igazságtalan. Nem egy dénárban egyeztél meg velem?
14Fogd, ami a tiéd, és menj! Én ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked.
15Vagy nem szabad azt tennem az enyémmel, amit akarok? Rossz szemmel nézed talán, hogy én jó vagyok?’
16Így lesznek az utolsókból elsők és az elsőkből utolsók.«
Jézus hallgatósága minden bizonnyal nagyon furcsának találta a Máté által leírt példázatot: valójában teljesen távol állt attól, amit az emberek általánosságban gondoltak a bérek igazságos elosztásáról. Valóban szokatlan a szőlősgazda cselekedete, aki ugyanazt a fizetést adja azoknak, akik egész nap dolgoztak, mint azoknak, akik csak egy órát. Az elbeszélés egy olyan szőlősgazda kezdeményezése körül bontakozik ki, akinek gondja van arra, hogy egész napra munkásokat vegyen fel a szőlőjébe. Napközben ötször hagyja el a házat, hogy munkásokat hívjon. Az első, hajnalban hívott munkásokkal egy dénár munkadíjban egyezik meg (ez volt a szokásos munkadíj egy munkanapért); reggel kilenckor újra kimegy, majd délben, háromkor és végül ötkor. Amit ezek az utolsó munkások válaszolnak a meghívására („nem fogadott fel minket senki”), arra a sok fiatal és nem annyira fiatal munkanélkülire emlékeztet, akik nem csak vagy nem annyira a fizetett munkában, hanem a szolidáris élet megteremtésének munkájában sem találják a helyüket. A gazdától végül mindenki ugyanazt a bért kapja. Jézus nem társadalmi igazságosságból akar leckét adni, és nem is egy átlagos urat akar bemutatni a világból, aki teljesítmény szerint jutalmaz. Ő egy egészen kivételes karaktert mutat be, aki a szabályoktól eltérően bánik a beosztottjaival. Isten nem tesz igazságtalanságot. Hatalmas jósága készteti rá, hogy mindenkinek a szükségletei szerint adjon. Isten igazságossága nem a méltányosság elvont elve alapján működik, hanem gyermekei szükségletei alapján. Ebben nagy bölcsesség rejlik. És a jutalom mindenki számára az a vigasztalás, hogy meghívást kapott arra, hogy az Úr szőlőjében dolgozhat; nem számít, hogy hosszú vagy rövid ideje dolgozik-e a szőlőskertben.
Imádság a szentekkel
