Mt 19,3–12. Amit Isten egybekötött, azt ember el ne válassza
3Akkor odamentek hozzá a
farizeusok, s hogy próbára tegyék, megkérdezték tőle: »El szabad-e az
embernek bocsátania a feleségét bármi okból?«
4Ő ezt felelte: »Nem olvastátok, hogy Aki kezdettől fogva teremtett, ‘férfinak és nőnek alkotta őket’?És így szólt:
(Ter 1,27}<fs)
5‘Ezért az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és a kettő egy testté lesz’ .
(Ter 2,24)
6Így már nem ketten vannak, hanem egy test. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza.«
7Erre azt mondták neki: »Miért parancsolta hát Mózes, hogy válólevelet kell adniés úgy kell elbocsátani?«
(MTörv 24,1}<fs)
8Azt
válaszolta nekik: »Mózes a ti keményszívűségetek miatt engedte meg
nektek, hogy elbocsássátok feleségeiteket. De ez kezdetben nem így volt.
9Mondom hát nektek: aki elbocsátja feleségét – hacsak nem paráznaság miatt –, és mást vesz el, házasságot tör.«
10Tanítványai erre azt mondták neki: »Ha így áll a dolog az ember feleségével, nem érdemes megházasodni.«
11Ő azt felelte nekik: »Nem mindenki érti meg ezt a dolgot, csak azok, akiknek megadatott.
12Vannak
ugyanis eunuchok, akik anyjuk méhéből így születtek; aztán vannak
eunuchok, akiket az emberek tettek ilyenné, és vannak olyan eunuchok is,
akik önmagukat férfiatlanították a mennyek országáért. Aki meg tudja
érteni, értse meg.«
A farizeusok föltesznek Jézusnak egy kérdést, amiről sok vita folyt köreikben. A kérdés a Második Törvénykönyv egy passzusának (MTörv 24,1) értelmezésére vonatkozott, amelyikben a válás engedélyezéséről van szó. Jézus nem szándékozott részt venni ebben a vitában, inkább emlékeztetett Isten akaratára, mely szerint a férfi és a nő eredendően egységet alkotnak. Isten tervében a család a férfi és a nő közti felbonthatatlan szereteten alapul. Jézus nem fogadta el a rabbik értelmezését, és elítélte azt a többé-kevésbé engedékeny gyakorlatot is, amit a farizeusok követtek. Mózes tanítására hivatkozott, aki utóbb engedélyezte a válást, de csupán az emberek keményszívűsége miatt. Jézus megerősíti, hogy az emberi kapcsolatokban a szereteté kell hogy legyen az elsődleges szerep. Így tehát a házasságban egyesülő férfi és nő kapcsolatának is ez kell hogy az alapja legyen. A visszavonhatatlanság már akkor is nagy terhet jelentett. Ma még inkább így van ez, hiszen olyan kulturális környezetben élünk, ahol mindenfajta hosszabb távú stabilitás lehetetlennek látszik. Ferenc pápa, anélkül hogy gyengítené a házasság eszményét, arra kér, hogy senkit se hagyjunk magára, és legyünk irgalmasak az emberi gyengeséggel szemben. Ám ez csak akkor válik lehetségessé, ha mindenek fölé helyezzük a szeretet evangéliumát, amely mindenkit egybegyűjt, elkísér és megsegít abban, hogy növekedjék az Úr és az ő országának szeretetében. Ezen a ponton Jézus ismét felhívja a figyelmet arra, milyen fontos helyet kell elfoglalnia a mennyek országának a hívők, minden hívő életében. Az Isten országa olyan magas eszmény, hogy vannak néhányan, akik önként lemondanak érte a házasságról. Az Isten országáért vállalt cölibátus különleges értékkel bír. Nem azért, mert megmutatja, hogy az illető képes feláldozni magát, hanem azért, mert az Úr melletti radikális elköteleződésre utal. Aki ezt választja, az az életével is kinyilvánítja, hogy Isten elegendő számára.
A Szent Kereszt imádsága
