A Santa Maria in Trastevere bazilikában a békéért imádkoznak.
Mt 19,16–22. A gazdag ifjú
16Ekkor íme, valaki odament hozzá és azt mondta: »Mester! Mi jót tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?«
17Ő
azt válaszolta neki: »Miért kérdezel engem a jóról? Csak egyvalaki a
jó. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsokat.«
18Az megkérdezte: »Melyeket?« Jézus ezt felelte: »Ne ölj, ne törj házasságot, ne lopj, ne tanúskodj hamisan,
19tiszteld apádat és anyádat, és szeresd felebarátodat, mint önmagadat«.
(Kiv 20,12-16; MTörv 5,16-20; Lev 19,18)
20Az ifjú erre azt mondta neki: »Mindezeket megtartottam, mi hiányzik még nekem?«
21Erre
Jézus így szólt hozzá: »Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el, amid
van, add oda a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyekben. Azután jöjj,
kövess engem.«
22E szó hallatára az ifjú szomorúan elment, mert nagy vagyona volt.
Egy ifjú lépett Jézushoz, és megkérdezte, mit tegyen annak érdekében, hogy eljusson az örök életre. Tisztában volt vele, hogy a cél, amit el akar érni, az örök élet. A kérdés megfelel a bibliai hagyománynak: az a jó út, ami összhangban van a Törvénnyel. Jézus itt is – ahogy Márk és Lukács evangéliumában – azt feleli, hogy „csak egyvalaki jó”. Természetesen anélkül, hogy ezt kimondaná, a mennyei Atyára gondol. Azt tanácsolja az ifjúnak, tartsa meg a parancsolatokat, hiszen az a legjobb út, ami elvezet a mennyek országába. Az ifjú érez magában némi nyugtalanságot, mégsem lát túl a vallási előírásokon. Érzi, hogy ezek nem elégségesek, talán keresne továbbiakat, vagy talán csak biztatásra vágyik. Az örök életet valójában nem saját érdemeink által szerezzük meg. Jézus nem azzal válaszol, hogy egy tizenegyedik parancsolatot illeszt a meglévő tíz mellé, hanem csak annyit mond: „Ha tökéletes akarsz lenni, add el, amid van, az árát oszd szét a szegények között, így kincsed lesz a mennyben. Aztán gyere, és kövess engem!” Magasabb eszményt kínál tehát: „Ha tökéletes akarsz lenni”. A tökéletesség mindenki számára elérhető, hozzáférhető, mert a szívünket érinti. A szív akkor működik tökéletesen, amikor szeret, és hagyja, hogy az Úr szeresse. Ha Istent mindenekfölött szeretjük, akkor képesek leszünk szétosztani a vagyonunkat a szegények között. Szent Ferenc a legtökéletesebb példa erre, aki gazdag ifjúként nem szégyellte mindenét visszaadni földi apjának, csak hogy a mennyei Atyát szerethesse, és birtokolhassa az életet, mert mindenben szegény volt. Az evangéliumi ifjú szomorúan távozott, mert nem akart lemondani a vagyonáról. Szent Ferenc, miután mindent odaadott, a maga teljességében, mindenféle kiegészítés nélkül élte meg az evangéliumi boldogságot.
Imádság a békéért
