Péld 9,1–6; Zsolt 34 (33); Ef 5,15–20; Jn 6,51–58
Jézus a lakoma motívumával összefoglalja és teljessé teszi a Szentírást, s kijelenti, hogy ő maga, az ő teste a lakoma. „Hogy adhatja ez a testét eledelül?” A tanítványok arról vitatkoznak, vajon mit akarhat mondani e szavakkal. Jézus nyelvezete nagyon konkrét, már-már botrányosan nyers. „A test és a vér” a teljes embert jelenti, a személyt, életét, történetét. Jézus saját magát ajánlja fel hallgatóinak; a kifejezés legkézzelfoghatóbb értelmében mondhatjuk, hogy eledelül ajánlja magát mindenkinek. Jézus valóban semmit sem akar megőrizni a maga számára, és életét teljes egészében az embereknek adja. Az eucharisztia, ez az Úr által egyházára hagyott, csodálatra méltó ajándék valósítja meg a mi legtitokzatosabb és legvalóságosabb közösségünket vele. Pál felindultan kérdezi a korintusi keresztényektől: „Az áldás kelyhe, amelyet megáldunk, nemde a Krisztus vérében való részesülés? S a kenyér, amelyet megtörünk, nemde a Krisztus testében való részesedés?” (1Kor 10,16) Hányszor engedjük át magunkat a fáradt megszokásnak, amely megfosztja az eucharisztiához közeledőt attól, hogy megízlelje a szeretet misztériumának édességét. A szeretet mély titka ez: mindenkinek el kell gondolkodnia azon, hogy mindig és mindenki eleve méltatlan rá. Olyan igazság ez, melyet túl gyakran elfelejtünk. Az Úr az, aki találkozni akar velünk; ő az, aki közelít felénk, olyan közel férkőzik, hogy enni- és innivaló lesz számunkra. A helyes hozzáállás, amellyel az eucharisztia felé közeledünk, a kezét kinyújtó koldusé kell hogy legyen, aki szeretetért, gyógyulásért, vigasztalásért, gyámolításért esedezik.
Egy régi történet szerint egy asszony egy sivatagi atyánál meggyónta, hogy szörnyű kísértések gyötrik, és bizony gyakran magukkal rántják. A szent szerzetes megkérdezte tőle, mióta nem áldozott. Az asszony azt válaszolta, hogy már több hónapja nem járult a szent eucharisztiához. A szerzetes ezekkel a szavakkal válaszolt neki: „Próbálj meg ugyanennyi ideig nem enni semmit, aztán gyere, és mondd el, hogy érzed magad.” Az asszony megértette a szerzetes szavait, és elkezdett rendszeresen szentáldozáshoz járulni. Az eucharisztia nélkülözhetetlen táplálék a hívő számára, sőt, maga az élet, amint Jézus beszéde végén kijelenti: „Engem az élő Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik.”
Imádság az Úr napján
