A pharrajimos, a cigány holokauszt nemzetközi emléknapja. Megemlékezünk Boldog Ceferino
Giménez Malla cigány vértanúról, akit 1936-ban Spanyolországban öltek meg. Ugyancsak
megemlékezünk a 2008–2009-ben történt magyarországi cigánygyilkosság-sorozat
áldozatairól.
Emlékezzünk két guineai gyermekre is: a tizenöt éves Yaguine-ra és a tizennégy éves Fodéra,
akik 1999-ben haltak fagyhalált, miközben egy repülőgép csomagterében próbáltak Európába
eljutni a jobb élet reményében.
Mt 13,54–58. Názáreti látogatás
54Azután elment a saját falujába, és tanította őket a zsinagógájukban, úgy, hogy elcsodálkoztak rajta: »Honnan van ennek ilyen bölcsessége és a csodái? 55Nem az ács fia ez? Anyját nem Máriának hívják, és a testvérei nem Jakab, József, Simon és Júdás? 56Nincs itt nálunk minden nővére? Honnan vette hát mindezt?« 57És megbotránkoztak benne. Jézus pedig azt mondta nekik: »Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában és a saját házában.« 58Nem is tett ott sok csodát a hitetlenségük miatt.
Jézus visszatér Názáretbe, a „hazájába”, az „övéi” közé. Könnyű az Urat a mi siralmas
bölcsességünk keretei közé szorítani. Mindenkivel ezt tesszük. Azt hisszük, hogy valakit
azonnal ismerünk is, csak azért, mert tudjuk, honnan jött, van róla emlékünk, ismerős a
viselkedése, a beszédmódja, vagy mert már találkoztunk vele korábban. Bízunk a
benyomásainkban, amelyeket, mivel a sajátunk, tévedhetetlennek, tehát igaznak gondolunk. A
názáreti emberek jól ismerték Jézust: látták őt felnőni, játszottak vele, álltak mellette a
zsinagógában. Ő visszatér közéjük. Nem mutatkozik más embernek, nem vesz fel más külsőt:
ő még mindig ugyanaz, de olyan bölcsesség lakik benne, amelyet övéi nem értenek, és amely
megbotránkoztatja őket. Názáret lakóinak reakciója – a félelem, a megszokás, a
konformizmus, a felszínesség reakciója – mélységesen szomorú: mindenki olyan, amilyen,
senki sem tud igazán megváltozni; felesleges álmodozni, maradsz az, aki mindig is voltál!
Lehet változtatni néhány vonáson, külsőségen, de az ember akkor is mindig ugyanaz marad!
Ennek az a következménye, hogy soha semmit nem lehet tenni, és hogy nem is érdemes. Ilyen
a világ beletörődő és realista bölcsessége: az ember azt hiszi, hogy mindent tud, de nem
ismeri a szeretetet, a szívet, az életet. Mint mi: mindenről értesülünk, ami a világban történik,
a híreket élőben kapjuk, de a szívünkkel nem értünk, szeretni nem nagyon tudunk, és végül
minden ugyanolyan lesz, mint az a kevés, amit már tudunk. Mindent tudunk az életről,
szaporítjuk az értelmezéseket, de nem értjük szeretettel. Jézust azok ismerik meg, akik az
övéivé lesznek, nem azok, akik azt hiszik, hogy természetüknél fogva, örökségből, érdemből
vagy azért az övéi, mert mellette voltak.
A Szent Kereszt imádsága
