Mt 22,34–40. Melyik a főparancs a törvényben?
34Mikor a farizeusok meghallották, hogy a szaddúceusokat elnémította, összegyűltek egy csoportba,
35és az egyikük, egy törvénytudó, hogy próbára tegye, megkérdezte tőle:
36»Mester, melyik a legnagyobb parancs a törvényben?«
37Ő azt felelte neki: »‘Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből’.
(MTörv 6,5)
38Ez a legnagyobb, az első parancs.
39A második hasonló ehhez: ‘Szeresd felebarátodat, mint önmagadat’.
(Lev 19,18)
40Ezen a két parancson alapul az egész törvény és a próféták.«
„Mester, melyik a főparancs a törvényben?” Jézus válasza azonnali és világos: az Isten és a felebarát iránti szeretet az a sarokpont, amely körül „az egész törvény és a próféták” forognak. A zsidó vallás különböző irányzatai 613 előírást iktattak törvénybe, ebből 365 tiltás és 248 utasítás volt. Hatalmas mennyiségű rendelkezés volt ez, bár nem mindegyik egyforma értékű. Világos volt azonban, hogy melyik volt az első: „Halld, Izrael! Az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr! Szeresd Uradat, Istenedet szíved, lelked mélyéből, minden erőddel!” (MTörv 6,4–5) Mint ahogy ismert volt az a parancsolat is, hogy „Szeresd felebarátodat”. Jézus válaszának eredetisége nem egyszerűen abban áll, hogy mindkettőt említi, hanem abban, hogy ilyen szorosan egymáshoz kapcsolja őket. Jézus a felebarátunk iránti szeretet parancsát az első és legfőbb parancshoz, az Isten iránti teljes és feltétel nélküli szeretet parancsához hasonlítja, mivel az alapvető és egységesítő elveknek ugyanabba a kategóriájába tartozik. Válaszával Jézus azt állítja, hogy az Istenhez vezető út szükségképpen keresztezi az emberekhez vezető utat. Az Isten iránti és felebaráti szeretet magába foglalja az egész törvényt. Jézus az első, aki tartja magát ehhez a kettős parancshoz, és egyszersmind a legmagasabb rendű példát nyújtja számunkra, hogy hogyan szeressük Istent és felebarátunkat. Semmit sem helyez az Atya szeretete elé, még a saját életét sem. János evangélista odáig jut, hogy kijelenti: „…a halálból átmentünk az életbe, mert szeretjük testvéreinket.” (1Jn 3,14) Sőt: Isten nem versenyez az emberek szeretetéért, bizonyos értelemben nem ragaszkodik a szeretet kölcsönösségéhez (természetesen kell, hogy az legyen). Jézus nem azt mondja: „Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressetek ti is engem”, hanem: „Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást.”
A Szent Kereszt imádsága
