OKTÓBER 1., KEDD

 

A kármelita Lisieux-i Szent Teréz emléknapja (†1897), akit az Egyház küldetésébe vetett erős hit éltetett.

 

Lk 9,51–56. Jézus egyenesen Jeruzsálembe indul

 

Történt pedig, hogy amikor közeledtek felvételének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. ⁵²Követeket küldött maga előtt, akik el is indultak, és a szamaritánusok egyik helységébe érkeztek, hogy szállást készítsenek neki. ⁵³Azok azonban nem fogadták be, mert Jeruzsálembe szándékozott menni. ⁵⁴Ennek láttára tanítványai, Jakab és János ezt mondták: »Uram! Akarod-e, hogy kérjük, szálljon le tűz az égből, és eméssze meg őket?« ^{(2Kir 1,10}<fs) 55}De ő hozzájuk fordulva megfeddte őket, ⁵⁶és elmentek egy másik faluba.

 

Lukács ezzel a szakasszal kezdi evangéliuma központi részét: Jézus jeruzsálemi útjának leírását, amit tanítványaival együtt tesz meg. A tanítványok tartóztatni akarták, de Jézus „szilárdan elhatározta” – az evangélista ezzel a két szóval utal a Mester döntésének megmásíthatatlanságára –, hogy útnak indul a szent városba. Nem akar a számára megszokott, az ellenséges erőszak elől védett helyeken maradni. Vagyis nem esik a nyugalom kísértésébe, amellyel a saját megszokott környezete csábítja, ahogyan közülünk sokakkal megtörténik, még ha azzal mentegetjük is magunkat, hogy a saját egyházmegyénk, a saját plébániánk, a saját környékünk ügyeivel kell foglalkoznunk. Az evangélium nem tűri a korlátokat és a provincializmust, még akkor sem, ha ez nehézségekkel és összeütközésekkel jár. Ferenc pápa újra meg újra elmondja, hogy az evangéliumnak ki kell mennie az utcára, s el kell jutnia az emberi lét perifériájára is. Oda is szánták, hiszen az efféle helyekre kell elvinnie a szabadítást és enyhülést. Az Atya iránti engedelmessége és a sürgető szükség, hogy hirdesse a szeretet evangéliumát, a legelső és legfontosabb dolog Jézus életében. Ezért eltökélten, vagyis teljes szívéből alávetve magát Isten akaratának, útra kel Jeruzsálem felé. Az evangélista följegyzi: néhány tanítványát előreküldte, „hogy szállást készítsenek neki”. Az első állomás egy szamáriai falu volt. Amikor a tanítványok elérkeztek ebbe a faluba, szembetalálták magukat a szamaritánusok elutasító viselkedésével. Azok nem akarták, hogy Jeruzsálembe menjenek, annyira ellenségesek voltak a zsidó fővárossal szemben. Jakab és János, akik jogosan haragudtak a szamaritánusokra, az egész falut meg akarják semmisíteni. De Jézus szeretettel felel azok keményszívűségére, akik nem akarják őt befogadni, és – ahogy Lukács evangélista megjegyzi – szigorúan megfeddi erőszakos „buzgóságáért” a két tanítványt. Újfent világosan áll előttünk az evangéliumi élet képe, amit Jézus ajánl nekünk: számára nincsenek ellenségek, akiket meg kell ölni, el kell pusztítani, hanem csak emberek, akiket szeretni kell, hogy testvérekké váljanak.  

Imádság az Úr anyjával, Máriával